2Pt 2:1-9; Kulcsige: „De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.”
A hamis tanítók között legártalmasabbak azok, akik – bár valójában nem tartoznak a hívők lelki közösségéhez – bizalmat élveznek a gyülekezetben. A kívülről támadó szorongattatások idején gyémántkeménnyé és fenségesen ragyogóvá edződtek a gyülekezetek, de a belülről ártó eretnekségek alig észlelhető harapásai nyomán már nagyon sok elvérzett. A szervezet összeomlásához elég egy parányi, rákos sejt. E veszedelem ellen az igaz tanításban való elmélyülés által védekezhetünk. Az igaz tanítás nem csak a hamisság elutasítására teszi bátorrá és erőssé Isten választottait, hanem annak hatékony eltávolítására is, ugyanis a hamis tanítók megtűrése nem a Lélek gyümölcse. Tiszta látásra van szükségünk, az igét mind jobban megismerni vágyó, megalkuvás nélküli lelkületre. Hogyan lehet elejét venni a hamis tanítás térhódításának a gyülekezeti életben? Milyen a különbségek vannak a tévtanító és a helytelen ismerettel rendelkező testvér között? Mit teszel, hogy a tévtanítások ellen hatékonyan tudj védekezni?
Kiss Lehel
Számadás ember és Isten előtt
Jób 33:1-5 „Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat, figyelj minden beszédemre! Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó. Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél. Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. Felelj meg nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!”
Nagyon sok ember szenved lelkileg a világ, a gonosz vádjainak súlya alatt. Sokszor a hívő emberek is odaállnak a vádlók sorába, s ugyanazt teszik, egy kis szenteskedéssel, vallásoskodással megfűszerezve. Ezt tette Jób három barátja. Aztán jött a negyedik, Elihú, aki keményen szólt az előzőkhöz, a vádlókhoz, de annál szelídebben a szenvedő Jóbhoz. Mióta várta ezeket a szavakat Jób! Mióta várja ezeket a szavakat egy ismerősöd, barátod, szomszédod, vagy éppen családtagod? Hívd segítségül az Urat, hogy tudd levetkőzni az álszentségből eredő hívősködő magatartást, s ereszkedj le a megsebzett, vagy éppen önmagát marcangoló emberhez, és mondd el neki, Elihúhoz hasonlóan (6. v.): „én sem vagyok különb nálad, én is olyan gyarló ember vagyok, mint te. Csupán annyi a különbség, hogy én elfogadtam az Úr Jézus közbenjáró, és megbocsátó szeretetét. Neked is ennyit kell tenned, elfogadni a felkínált kegyelmet, s többé nem árthat neked sem a vádoló”. Ha így tudsz közeledni a bűnteher alatt szenvedőhöz, hasznos szolgája lehetsz Istennek, Aki előtt számot kell adni majd!
Mátis Csaba
