2022. május 14., szombat

DÉLELŐTT | 
Az Ige mérlegén vizsgáld meg a dolgokat

Igehely: ApCsel 17:10-14; Kulcsige: ApCsel 17:11 „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.”

Az Újszövetségben legalább két helyen kapunk arra tanítást, hogy a hívő embernek el kellene jutnia lelki érettségben odáig, hogy képes legyen önmaga, az Úrtól a Szentlélek által kapott bölcsességgel megvizsgálni a különféle tanításokat. A zsidókhoz írt levél nagykorúaknak nevezi az ilyen embereket, akik „már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére” (Zsid 5:14). Az efézusiaknak Pál úgy tanítja, hogy ez a készség a krisztusi hit és ismeret célja (Ef 4:13-15). A megszentelődésben és a hitbeli növekedésben soha nem szabad megállni (Fil 3:12-16).

Minderre a béreai zsidók nagyon pozitív példát adtak, akik „készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy valóban így vannak-e ezek a dolgok” (11. v.). Nem fogadták el vizsgálat és gondolkodás nélkül az új tanítást, de nyitottak voltak Isten minden kijelentett igazságára. A Szentírás ilyen kritikai gondolkodásra tanít és bátorít mindannyiunkat: „mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok!” (1Thessz 5:21-22).

Hiszed-e, hogy Szentlélek képes neked is bölcsességet adni a Szentírás megértésére?

Győri Gábor

DÉLUTÁN | 

Boldogsággal tölt el

Igehely: Jel 1:1-3; Kulcsige: Jel 1:3 „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.”

A kinyilatkoztatás olyan Istentől származó ismeret, ami az emberek előtt örökre rejtve maradna, ha az Úr fel nem tárná azokat. Isten végtelenül fölülmúlja az ember gondolatait és szavait. Az Ő országa láthatatlan és elérhetetlen a mi számunkra. Kinyilatkoztatás nélkül nemhogy az örök élet lehetőségéről, de Isten természetéről sem tudnánk semmi biztosat. A jelenések könyve tartalmaz kijelentéseket, melyeket máshonnan nem ismernénk, és tele van olyan próféciákkal, amiket ószövetségi prófétáktól idéz és alátámaszt. A Jánosnak adott kijelentésig a mennyországról és a szellemi világról csak következtetései lehettek az embereknek. A Bibliát lezáró könyvvel és a Biblia egységével kapcsolatban viszont kijelenthetjük, hogy többet tudunk Istenről és az Ő országáról, mint bárki korábban a történelemben. Joggal jelenthetjük ki tehát: „Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük.”

Különösen az Úr Jézusról, az Isten egyszülött Fiáról szóló kinyilatkoztatás az, ami csodálatos. Ezt Ő maga is megfogalmazta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg” (Lk 10:23-24).

Győri Gábor

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
6 + 7 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 14:1–7 Kulcsige: ApCsel 14:1 „Ikóniumban szintén bementek a zsidók zsinagógájába, és úgy hirdették az igét, hogy a zsidókból is, a görögökből is igen sokan lettek hívőkké.”

A nyíltan, bátorsággal hirdetett ige, amit Isten Szentlelkének a munkája erősít meg, mindenképpen reakciót fog kiváltani: vagy ellenszenvet, vagy megtérést. A hívő embernek tudatosítania kell magában, hogy az evangélium hirdetésének ára van. Azok, akik az evangéliumnak ellene állnak, mindent meg fognak tenni, hogy elhallgattassák az üzenet hirdetőjét. Pál és Barnabás pontosan azt tapasztalták meg, amire annak idején Jézus figyelmeztette a tanítványait: „Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál.