Igehely: Lk 20:9-19; Kulcsige: Lk 20:14 „De mikor meglátták őt a munkások, így tanakodtak egymás között: Ez az örökös! Öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!”
Jézus – a hatalma jogszerűségét firtató – igazoltatási szándékot előbb visszautasította. Most – két példázatban – mégis rávilágít arra, hogy Neki van a legtöbb joga; mi több: Ő az egyetlen az isteni jogokon belül. Az első példázat a gonosz szőlőmunkásokról szól. Hatalmának elvitathatatlan jogalapja ez: Ő „a szőlősgazda szeretett fia”, Ő az örökös! A másodikban arra mutat rá Jézus, hogy Ő nemcsak az örökös, hanem Ő „a sarokkő” is; és jaj azoknak, akik kivetették az Örököst! És ha megölik, akkor sem léphetnek örökébe! A példázatot Jézus minden hallgatója értheti/érti, még ellenfelei is. Nem csoda, hogy ők „azon voltak, hogy (Jézust) elveszítsék” (19:47).
Micsoda ellentét van a hit világossága és a hitetlenség elvakultsága között! A samáriai asszony már tudja, hogy Jézus a Messiás (Jn 4:25-26), ők nem. Magdalai Máriát és Zákeust boldoggá teszi a felismerés, hogy Ő az Úr, de őket nem. A pogány százados is rádöbben: „Bizony, Isten Fia volt ez!” (Mt 27:54), ők nem. Nem és nem(!) – mert megkeményedett a szívük (Jn 12:40), elhatalmasodott rajtuk a gonoszság. (Mt 24:12)
Te hogyan harcolsz a viágban elhatalmasodott gonoszság ellen?
Leopold László
Isten áldását ember nem teheti semmissé
Igehely: 4Móz 22:41-23:12; Kulcsige: 4Móz 23:8 „Megátkozhatom-e, akit az Isten meg nem átkoz? Rontást hozhatok-e arra, akire az Úr nem bocsátott rontást?”
Amikor „Izráel fiai tábort ütöttek Moáb síkságán, a Jordánon túl” (22:1), Bálák, Móáb királya elhatározza, hogy átokkal töri meg őket. Ezért küldöttséget meneszt Bálámhoz, a pogány prófétához, hogy „átkozza meg ezt a népet”. (22:2-11) Ám éppen az ellenkezője történik meg annak, mint amit Bálák szeretne, mert maga Isten akadályozza ezt meg. Bálám úgy jár, mint egykor Jeremiás: „erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs hatalmam rajta.” (Jer 20:9) Miért? Mert örök igei igazság: „ember tervez, Isten végez.” (vö. Péld 16:9) Mert Isten áldása az Ő szuverén akarata és cselekedete. És ezt Bálám is megtapasztalja: „ha ő áld, meg nem másíthatom.” (23:20)
Isten szándéka - akkor és ma - ugyanaz: népének, a Gyülekezetnek elkülönülése (Jn 17:14), hogy alkalmas legyen küldetése betöltésére. Erre adja az Úr az ő megmásíthatatlan áldását. Drága üzenet ez nekem, neked: „az ÚR áldásra fordította számodra az átkot, mert szeret téged Istened, az ÚR”. (5Móz 23:6). Ő segít meg mindenkor – engem, téged – a Tőle kapott küldetésünkben. A sátánnak ma is megvannak a maga bálák-ügynökei. De te, testvérem, „légy bátor és erős” (Józs 1:6), mert „az ÚR terve örökké megmarad, szívének szándéka nemzedékről nemzedékre” (Zsolt 33:11).
Leopold László
Új hozzászólás