2022. január 20., csütörtök

DÉLELŐTT | 
Nyújtsd ki a kezed!

Igehely: Lk 6:6-11; Kulcsige: Lk 6:10 „És végignézve mindnyájukon így szólt a beteghez: Nyújtsd ki a kezedet! Ő kinyújtotta, és meggyógyult a keze.”

Megtörtént már velünk, hogy éjjel, alvás közben, teljesen elzsibbadt a karunk, és reggel meg sem tudtuk mozdítani? Viszont amint a vér kezdte átjárni, és elkezdtük mozgatni, a karunk egyre inkább megerősödött, és helyreállt a mozgásunk. Valami hasonló történt, amikor Jézus azt mondta a sorvadt kezűnek: „Nyújtsd ki a kezedet!” Hatalma által meggyógyította az ember kezét. Mondhatjuk úgy is, hogy az Ő ereje áradt belé, mint a vér a zsibbadt karba reggel. Ekkor már az ember feladata volt, hogy kinyújtsa a kezét. Ezt meg kellett próbálnia, akármennyire is lehetetlennek tűnt neki.

Az egyik tanulság nekünk ebből az, hogy amikor Isten kér valamit tőlünk, hogy tegyük meg, akkor Ő már adja is a kellő erőt vagy bölcsességet hozzá. Még akkor is, ha az, amit kér tőlünk, meghaladja a képességeinket. Tegyük meg az első lépéseket, és egyre jobban tapasztalni fogjuk, hogy Krisztus ereje és vezetése velünk van. Nyújtsuk ki a kezünket imára, és nyújtsuk ki a kezünket cselekvésre is!

Albu Levente

DÉLUTÁN | 

A gondviselés népe

Igehely: Zsolt 100:1-5; Kulcsige: Zsolt 100:3 „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.”

A zsoltár nagy örömre és dicsőítésre hív. Miért kellene ennyire örülnünk és ujjonganunk? Mert van Istenünk, aki szeret minket, és gondunkat viseli, mint jó pásztor a nyájának, mint apa a gyermekeinek. Az 5. vers azt mondja, hogy hűsége irántunk nemzedékről nemzedékre tart.

A magyar gondviselés szó sokatmondó. Valaki más viseli a gondunkat, nem mi. Milyen szomorú: sok esetben a férfiak hűtlenül elhagyják családjukat, nem gondoskodnak övéikről. Ilyenkor a gyermekek elhagyatva érzik magukat, és bármennyire próbálják is a hozzátartozók betölteni az apa szerepét, nem tudják azt nyújtani, amit egy apa tudna.

A nem hívő ember élete leginkább az apja által elhagyott gyermek életéhez hasonlít. Nem tartozik Isten népéhez, és hiányzik belőle az a megnyugtató tudat, hogy Isten gondoskodik róla. A hívő ember viszont biztos lehet abban, hogy Isten gondot visel róla, számontartja szükségeit, mint egy jó családfő, és mindent megtesz, hogy a lehető legjobbat adja neki. Legyünk hálásak ezért!

Milyen szükségedben nehéz bíznod Isten gondviselésében? Vedd számba Isten gondviselésének jeleit, és adj hálát értük!

Albu Levente

Új hozzászólás

Nem vagyok robot!
1 + 5 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Például 1+3 esetén 4-et.

 Napi áhítat

Igehely: 2Pt 3:8–16 Kulcsige: 2Pt 3:15 „A mi Urunk hosszútűrését pedig üdvösnek tartsátok, ahogyan szeretett testvérünk, Pál is megírta nektek – a neki adott bölcsesség szerint.”

Hála legyen az Úrnak azért, mert Ő türelmes Isten! Soha nem kapkod, mindig megfontolt és bölcs minden lépésében. Nemcsak az Úr Jézus visszajövetele, hanem Isten türelme is üdvösség számunkra, ezt megerősíti Péter (9.v.) és Pál apostol is (15.v.). Egyfelől „siettetnünk” is kell Őt (12.v.), mégis Isten hullámhosszára hangolódva türelemmel várjuk az új eget és új földet. Amíg Ő türelmesen vár értünk, addig van idő a megtérésre, az imádkozásra: „Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22:20), és a megszentelődésre, hogy Ő tisztának és feddhetetlennek találjon minket békességben.