2021. december 27., hétfő

DÉLELŐTT | 
Krisztus alázata és dicsősége

Igehely: Zsid 2:5-10; Kulcsige: Zsid 2:9 „Azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”

Mit látunk? Attól függ, hova nézünk. Van, aki néz, de nem lát. Tekintget mindenfelé, észrevesz sok apróságot, szép és csúnya dolgokat, de nem látja a lényeget. Néz a szemével, de nem lát a hitével. Vagy mert nincs neki, vagy mert engedte elsorvadni. Pedig „hitben járunk, nem látásban”, azaz hit által látjuk az Úr Jézust dicsőségben, hatalommal teljesen, és ebből ered az, hogy követjük Őt, engedelmeskedünk neki. Ő megszületett, élt, meghalt és FELTÁMADT. Nem csupán meghalt, hogy meg lehessen emlékezni Jézuskáról, vagy a csodatevő rabbiról, és arról, hogy ennek az ügynek is egy mártír halála vetett véget. NEM! Az Úr valóban feltámadt! Ezt karácsonykor is hirdetnünk kell. Hiszen ezért lehet élő és éltető hitünk, amellyel „látjuk, hogy Jézus... dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg.” Legyen erre szemünk, mert különben hamar úgy járunk, mint aki lát, de már nézni nem tud semmire. Bármerre tekint, semmi nem mozdítja meg a lelkét. Kiüresedik a tekintete, mert kiüresedett a lelke.

A feltámadott Úr Jézus nélkül mindannyiunk élete üres marad. Viszont, ha Ő az életünk Ura, akkor a részletek is szépen rendeződnek, legyenek azok derűs vagy borús színezetűek: minden összeáll, és belül béke van.

Lisztes Tibor

DÉLUTÁN | 

Eljött az igazi világosság

Igehely: Jn 1:9–13; Kulcsige: Jn 1:9 „Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.”

Amivel a legtöbb ember nem akar, nem mer szembenézni: egyszer vége lesz a földi életnek. A halállal együtt megszűnik minden, ami ideköt ehhez a világhoz. Csupán az emlékek maradnak rólad mások, szeretteid, barátaid emlékezetében. Az emlékek, és amit sikerült továbbadnod másoknak. Mit adsz tovább? Kit adsz tovább?

János lemondott a világ szeretetéről, hogy a Messiás útkészítője legyen. Az utolsó ószövetségi próféta volt, de a legvilágosabb kijelentéssel rendelkezett a Messiás felől. Ő készítette az utat az Úrnak az emberek felé. Ez volt életének a célja. Neked milyen céljaid vannak? Miben tudsz kiteljesedni? A halállal a test elpusztul, mert a lélek elhagyja, és tőle függetlenül él tovább. Mit szeretnél, hol legyen a lelked új élettere? Ha szeretnéd, hogy Istennel való közösségben, a mennyben éljen örökké, arra már itt, ezen a földön készülnöd kell. Erre hív a mai igénk. Ha újjászülettél, légy kitartó az új életben! Töltsd be a Krisztus törvényét ma is! Beszélj valakivel Jézusról ma is!

De ma is befogadhatod, és beállhatsz Isten gyermekeinek a sorába, akik hiszik, hogy Jézus kifizette halálával a bűneik adósságát. Lelked – új, mennyei testben – elfoglalhatja új lakóhelyét! Ki ne lenne hálás ezért?

Lisztes Tibor

 Napi áhítat

Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.  És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”

A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni. Bibliai példák sora bizonyítja, hogy amikor valaki megtért, azután alá is merítkezett. Az Úr Jézus, a Megváltónk is példát mutatott ebben. Számára a bemerítkezés szimbolikus cselekmény, ami a halálba való bemerítkezését ábrázolta ki, ami a Golgotán történt, valamint a feltámadását a halálból.