2021. december 20., hétfő

DÉLELŐTT | 
Az igazi ajándék nem mulandó

Igehely: Jak 1:16-18; Kulcsige: Jak 1:17 „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”

Karácsony ünnepéhez közeledve mindenki igyekszik ajándékokat vásárolni, hogy az ünnepen megajándékozhassa velük szeretteit. Ilyenkor is felmerül a kérdés, hogy az ajándék értékes, drága legyen, vagy inkább csak olcsóbb, ámde jelképes? Vannak, akik arra törekszenek, hogy saját maguk által készített ajándékkal lepjék meg családtagjaikat. De mi is a helyzet az Isten ajándékaival?

Ma reggeli igénkben Jakab apostol tanácsát olvastuk arra nézve, hogy senki se tévesszen meg bennünket azzal, hogy a gonosz dolgokat, a bűnt és a bűnre való csábítást Isten személyével hozza kapcsolatba. A bűnre való kísértés semmiképpen sem Istentől ered, mivel Isten csakis jó és tökéletes ajándékokkal akar elhalmozni bennünket. A legtökéletesebb ajándékot pedig Jézus Krisztus személyében adta nekünk. Vele együtt ugyanakkor kész „mindent” nekünk ajándékozni: bűneink bocsánatát, megigazulást, örök életet. Ráadásként testi és lelki áldásokat is. Még akkor is, ha megengedi a próbát, a kísértéseket és a szenvedést is az életünkben.

Milyen ajándékokkal szeretnéd szeretteidet meglepni az ünnepen? Hogyan irányíthatod mások figyelmét Isten ajándékaira és a Legdrágább Ajándékra?

Horváth Ferenc

DÉLUTÁN | 

Emberfia

Igehely: Dán 7:9–14; Kulcsige: Dán 7:13 „Láttam az éjszakai látomásban: Jött valaki az ég felhőin, aki emberfiához hasonló volt; az öregkorú felé tartott, és odavezették hozzá.”

Karácsony nagyhetében egyre többet gondolunk Isten Fiának a testet öltésére. Arra, hogy kisgyermekként közénk született, hozzánk hasonló emberré lett az Isten Fia. Ahogyan Tertullianus, a 3. században munkálkodó egyházatya és apologéta fogalmazott: „Akkor Isten Fia emberformát vett magára”.

Az sem meglepő karácsony nagyhetében, hogy az ószövetségi igéket olvasva, egészen világosan meglátjuk bennük Jézus Krisztust. Nincs ez másképpen a Dániel próféta könyvéből olvasott igeszakasszal sem. Teljesen nyilvánvaló, hogy a próféta éjszakai látomásában, az ég felhőin megjelenő személy, aki emberfiához hasonló volt és az öregkorú felé tartott, nem más, mint a mi Megváltónk, aki önmagáról mondta, hogy neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Ezért olyan megnyugtató tudni azt, hogy a végső győzelem nem az embertelen vadállat-birodalmaké lesz, hanem az Emberfiáé, aki majd eljön az ég felhőin.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy Jézus Krisztus önmaga megnevezésére a leggyakrabban az Emberfia szót használta. Mivel Ő nem más, mint az értünk szenvedő és halálba menő, a jelenlegi rejtett dicsőségében is hatalmát gyakorló, és az egykor mennyei dicsőségében visszatérő Emberfia.

Horváth Ferenc

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.