2017. április 7., péntek

DÉLELŐTT | 
Érthetetlen megadás

– Mk 15:1-5

Jézus Krisztus, akárcsak a főpapok előtt, Pilátus előtt is tudta, mikor kell hallgatnia, és mikor kell beszélnie. Amikor meg kellett vallania, hogy ki ő, elmondta: Úgy van, ahogy mondod, a zsidók királya vagyok. Amikor azonban vádolták, nem válaszolt.
A főpapok előtt azért hallgatott, mert nem volt semmi értelme a beszédnek. Vádlói úgysem hallgatták volna meg, mert elhatározták, hogy megölik. Pilátus előtt a hallgatásával azt bizonyította, hogy nem akar semmit tenni a maga védelmében. Megadta magát az Atya akaratának, tervének. Tudta, hogy sorsa nem a vádlóitól, de nem is Pilátustól függ. János szerint Jézus így beszélt Pilátussal: „semmi hatalmad nem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked.” (Jn 19:11)
Mi is biztosak lehetünk Isten gondviselésében, hisz minket is Isten hatalma őriz hit által (1Pt 1:5).
Vannak-e ma olyan dolgok, amelyek miatt aggódsz és félsz?
Hogyan juthatnál el arra a megadásra, amit Jézus Krisztusnál látunk?

dr. Kovács József

DÉLUTÁN | 

Ha megvalljuk bűneinket, ő megbocsát

– 1Jn 1:5-10

Isten tudja, hogy mi lakozik minden emberben, csak az ember nem gondolja ezt mindig így. Isten azt is tudja, hogy mennyi gonoszság van valakiben. Mégis azt várja el, hogy minden ember ismerje el bűnösségét. Amikor ez megtörténik, Isten kész megbocsátani a megvallott bűnöket. Az az ember, aki sohasem kér bocsánatot mennyei Atyjától, aligha érzékeli, mennyi mindennel megszomorítja Őt. Továbbá, maga az Úr Jézus, azt tanította követőinek, hogy kérjék bűneik bocsánatát. Ha megpróbáljuk elhallgatni, eltitkolni bűneinket, azzal csak magunknak ártunk. Egy idő után megfásul a szívünk, érzéketlenné válunk a szent dolgok iránt, aztán egészségi problémákkal is szembesülünk, úgymint nyugtalanság, fejfájás, álmatlanság. Tudjuk Dávidról is, hogy ő is megpróbált hallgatni egy ideig bűneiről, aztán amikor sok vajúdás után sikerült bevallani, megbánni és bocsánatot kérni, Isten adta neki a szabadulás örömét (Zsolt 32:1-5). Egyedül a bűn megvallása az út vissza a világosságba. Isten csak a megvallott bűnöket tudja megbocsátani, a be nem vallott bűnök kísérnek az utolsó napig az ítéletre. Az Úr őrizzen ettől kedves testvérem, inkább borulj le most, öntsd ki imádságban szívedet az Úr előtt, hogy legyen részed a megbocsátásban.

Nagy István, Sarmaság

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.