2017. március 25., szombat

DÉLELŐTT | 
Királyoknak is elmondom

– Zsolt 119:41-48

A Biblia leghosszabb zsoltárának visszatérő gondolata az Úr Igéje. Az író különböző fogalmakkal segíti a mondanivaló megértését: Az Úr törvénye, rendelkezése, döntése, parancsolatai, bizonyságai, intelmei, ígéretei. Értékes kijelentések hangoznak el Isten Igéjéről, pl. „Ne vedd el számból!”, „Meg akarom tartani!”. A zsoltáros, miután hozzájutott ily nagy kincshez, hangoztatja, hogy nem lesz néma, még a királyok jelenlétében is kész bizonyságot tenni Isten Igéjéről. A királyokat választja hallgatóságként, pedig tőlük általában jobban félnek az emberek. Néha megtörténik, hogy az alacsonyabb rangú emberek között is hallgatunk a bizonyságtevéssel. A zsoltáros annak a meggyőződésének ad hangot, hogy teljesen meg van erősítve az emberektől való félelemmel szemben, még a királyoknak is kész Isten Igéjét mondani. Megtörténhet, hogy mi sem ma, sem máskor nem jutunk királyok közelébe, de a szívünk legyen kész a magasabb rangú embereknek is bizonyságot tenni, hisz nincs mit szégyellnünk!
Kész vagy-e az Igét megosztani ma azokkal, akikkel Isten összehoz tennivalóid során?

Bálint Pál

DÉLUTÁN | 

A hamis sáfár mesterkedései

– Lk 16:1-12

E szokatlan példázatot Jézus a tanítványainak mondta, és többek között, két dolgot akart kihangsúlyozni, amit a hamis sáfártól a világosság fiainak meg kell tanulniuk. Az első, hogy bölcsek (eszesek) legyenek. Miben is nyilvánult ez meg? Abban, hogy a hamis sáfár felmérte a veszélyt, és gyorsan cselekedett, bebiztosítva jövőjét. Az Ef 5:15-16-ban azt olvassuk: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak.” Rövid földi életünk alatt örök jövőnkre való tekintettel jó döntéseket kell hoznunk. Ez kell, hogy legyen a prioritás, Isten országát helyezve előtérbe. A második, amit tanítani akart Jézus a tanítványainak, hogy szerezzenek barátokat anyagi javaikkal. Az igaz és hű sáfár földi kincseivel, ami amúgy sem az övé, odafordul a szükségben lévő embertársai felé, és baráti kapcsolatokat épít, segít rajtuk. Mindezt azért teszi, hogy megnyerje őket Krisztus számára. Mennyei Gazdánk tőlünk is elvárja, hogy hűségesek legyünk a földi javak kezelésében, hogy majd mennyei örökségünket is ránk bízhassa.

Kis Ottó Károly

 Napi áhítat

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.