Igehely: Jn 15:1–8 Kulcsige: Jn 15:5 „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”
Ismerős számunkra a kép, ami ebben a példázatban található: az Úr Jézus az igazi szőlőtő, az Atya a szőlősgazda, mi pedig a szőlővesszők. Az igazi szőlőtőben az Atya élete van, mert az Úr Jézus egy az Atyával. Az Atya élete a szőlőtőben, majd a szőlővesszőkben valósítja meg a gyümölcsözést. A sok gyümölcs az, ami az Atyát megdicsőíti, mert az Ő életének bőségéről tanúskodik.
Imádkozzunk ma legelőször azért, hogy gyümölcsöző legyen az életünk, teremjük a szeretetet, örömöt, békét, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást, vagyis a Szentlélek összes gyümölcsét! A szőlőtő létének értelme a gyümölcstermés, úgyszintén a természete is az. A bőséges gyümölcsözés előfeltétele a megtisztítás. Ez a szőlővesszőkre vonatkozik, a gazda azokat tisztogatja, mert metszés nélkül nem lehet elképzelni a szőlőtő gyümölcsözését. Bennünket, szőlővesszőket, az Atya tisztogat az ige és a Szentlélek által. A vesszőnek fáj, amikor az olló visszavágja, amikor az elevenbe hatol, de a gyógyító élet igazi bőséges termést hoz a Lélek munkája által. Kérjük Édesatyánkat, hogy adjon nekünk kegyelmet arra, hogy amikor tisztogat minket, lássuk meg, amiktől el kell szakadjunk, ami megfoszt a gyümölcstermő élettől. Engedjünk az Ő igéjének, amikor rámutat az életünkben megtűrt bűnökre, és szakadjunk el készségesen mindattól, ami nem dicsőíti Őt.
Az édes, zamatos szőlőszemek a fürtön gyönyörködtetik a szemet. A szőlőtő, a termő vesszők leveleikkel és a fürttel alkotnak egy teljes képet. Az Úr Jézus hangsúlyozza ennek az egybetartozásnak a fontosságát, amikor a szőlőtő életéről beszél. A megmetszett vessző ott marad a szőlőtőn és gyümölcsöt hoz. Imádkozzunk még azért is, hogy a Krisztusról való bizonyságtételünk hozzon megtérőket Őhozzá, tegyen alkalmasakká bennünket elhívásunk betöltésére, hogy ne üres kézzel álljunk majd egykor Őelőtte, hanem boldogan jöhessünk kévéinket emelve: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak aratni, aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza” (Zsolt 126:5–6).
Kérjük, hogy az Atya élete mibennünk ajándékozzon meg mindnyájunkat ezzel az örömmel is!
Tóth Zoltán
Könyörögjünk Istenhez, hogy el ne fajuljon az életünk! – Jer 2:21
Az Úr szolgálatának fontossága – Bír 10:6–16 (Bír 10:15–16)
Az Urat keressétek, akkor élni fogtok
Igehely: Ám 5:1–20 Kulcsige: Ám 5:4 „Ezt mondja az Úr Izráel házának: Engem keressetek, akkor életben maradtok!”
Világunk, amelyben élünk, sok nehézséggel küszködik minden szempontból. Időszerű megoldásokat keresnek különféle bajokra az emberek, de nem találnak. Annak idején Izráel népe is úgy látta, hogy a maguk választotta életforma meghozza a várt szabadságot, amikor ketté szakadt az ország. Az új király, új rend, új irányok, új istenek viszont megtévesztették őket. Reménytelenül elterültek, földre zuhantak, és a próféta siratja most őket, el kell mondja nekik a szomorú valóságot. Nincs, aki segítsen a megtizedelt, erejét vesztett Izráelen.
Vajon tényleg nem fogták föl helyzetük súlyát, ennyire elfeledkeztek Isten sorozatos segítő kezéről? „Engem keressetek –, szólítja meg őket az Úr – ne bízzatok abban, amit ti hoztatok létre!” Bétel városában ott álltak az aranyborjúk, az elvakított nép pedig azoknak áldozott. Ó, ha megnyitná nekünk is a szemünket az Úr, ha megértenénk, hogy csak Ő az egyetlen Szabadító! Ma reggel a szőlőtő és a szőlővesszők példázatában olvashattuk, hogy bármit teszünk, Isten nélkül minden semmi!
Az elmúlt évtizedekben mi is létrehoztunk egy csomó mindent, de egyre kevesebbet keressük az Urat! Itt kétszer is szólít bennünket: „Engem keressetek! Engem keressetek!” Bibliánk lapjain ellenünk tanúskodó történetek vannak, amelyek elmondják nekünk azt, hogy akik az Urat keresték, ezt leginkább imádságban tették. Hogy áll ma a személyes, a családi, a gyülekezeti imaéletünk? Áldozunk mindenfajta oltáron, a legprimitívebbektől a legmodernebbekig, de az imaéletünk oltára lerombolódott? Ha nem érünk rá az imádkozásra, el kell ismernünk, hogy nem keressük az Urat. Naponta csak néhány röpke pillanatot szánunk arra, hogy elcsendesedjünk, fohászkodjunk: szedegetünk az asztal alá hullott morzsákból, ahelyett, hogy a fiak kenyeréből jóllaknánk! Testvéreim, nem így kellene ennek lenni! Gyertek, térjünk vissza az Úrhoz, keressük Őt, és élni fogunk! Jusson eszünkbe, hányszor kiszabadított eddigi életünk során a bajokból, betegségekből, nyomorultnál nyomorultabb helyzetekből, vegyük észre, milyen hatalmas a mi Istenünk!
Legyünk imában Istent kereső emberek! Töltsünk egyre több időt vele, és meggyőződünk, hogy az Ő élete teljes lesz bennünk.
Tóth Zoltán
