Igehely: Péld 16:16–21 Kulcsige: Péld 16:19 „Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”
A szelídlelkűségbe és az alázatba még soha senki nem bukott bele. Aki inkább választja az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a világ kincseit és a bűn ideig-óráig tartó gyönyörűségét (Zsid 11:25), az kiteljesedett életet él már e földön, és jutalmat nyer az örökkévalóságban. Ezt a kiteljesedést számunkra a Krisztus lelkületének bennünk való munkálkodása jelenti – a világ értetlenkedését, gyűlöletét, az angyalok csodálkozását kiváltva. Ezzel a lelkülettel együtt jár az igében való gyönyörködés, a mennyei Atyánk iránti, feltétel nélküli bizalom; együtt jár a helyes értékrend követése; a világos, tiszta látás, amely révén kikerüljük a veszélyt, a bukást, az összeomlást; együtt jár az ugyanilyen szelíd és alázatos lelkületűek társaságához, a Krisztus gyülekezetéhez való ragaszkodás, a szolgálatkészség. Csak az ilyen embert lehet értelmesnek nevezni.
Segítsen az Úr ma is megalázni magunkat és megőrizni a szelíd lelkületet, hogy tovább gyarapodjunk az Ő ismeretében, az Ő hasonlatosságára való formálódásban az alázatosak között!
Kiss Lehel
Nevednek örvendeznek
Igehely: Zsolt 89:16–19 „Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! Nevednek örvendeznek mindennap, és igazságod fölmagasztalja őket, mert te vagy díszük és erejük. Kegyelmed által emelkedik hatalmunk, mert az Úrtól van a pajzsunk, Izráel Szentjétől a királyunk.”
Boldog az a nép, amelynek tagjai egyenként is minden nap az Úr színe előtt járnak, az Ő nevében örvendeznek! Közösségi alkalmaik azért felemelők és kívánatosak, mert személyes, naponkénti megtapasztalásaik vannak az Úrral, és lelki életük nem csupán az istentiszteleteken való részvételt jelenti. Az Úr nevében örvendező ember és nép a folyamatos lelki harcok és győzelmek átélésének embere és népe. Élete a sötét világban zajlik, de az Úr orcájának világosságában jár (16.v.)! Sokféle igazságtalanság taposná sárba, de az Úr igazsága felmagasztalja őt (17.v.)! Sokféle kísértés és támadás fosztaná meg szépségétől és erejétől, de az Úr maga a dísze és ereje (18.v.), Őtőle van, sőt Ő maga a pajzsa is (19.v.)! Az ilyen embernek és népnek Izráel Szentje – az Úr Jézus Krisztus – a királya, akiben teljes szívvel gyönyörködik, akinek feltétel nélküli engedelmességgel szolgál, akit mind egyéni, mind közösségi életében áld és magasztal.
Milyen boldogtalanok, akik nem járnak az Úrral, és az istentiszteletektől várják, hogy e hiányosságból fakadó nyomorúságukat enyhítsék! Imádkozzunk értük ma is!
Kiss Lehel
