d.e. Irigység Jézus iránt – Mk 11:15-19, 27-33; Kulcsige: Mk 11:18
Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész sokaság álmélkodott a tanításán. (Mk 11:18)
Jézus erőteljesen fellépett az üres vallásossággal és a gonosz vallási vezetőkkel szemben. Halála előtti napokban tekintéllyel ítélte meg a bűnt és a hamisságot.
d.e. A jócselekedetek alkalmai – Mk 14:1-11; Kulcsige: Mk 14:7
Mert a szegények mindig veletek lesznek, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. (Mk 14:7)
Jézus betániai megkenetésének története arról is beszél, hogy bizonyos jócselekedetekre Isten különleges alkalmakat ad. Ha ezeket az alkalmakat nem használjuk ki, a lehetőség végérvényesen elmúlik.
d.e. Fedezet nélküli fogadkozás – Mk 14:12-31; Kulcsige: Mk 14:31
Ő azonban annál inkább mondta: Ha meg is kell halnom veled, akkor sem tagadlak meg. Ugyanígy beszéltek a többiek is. (Mk 14:31)
Az utolsó vacsora alatt Péter így fogadkozott: „ha mindenki meg is botránkozik, én akkor sem”. (29.v.) Fogadalmával Jézus iránti hűségét és szeretetét akarta kifejezni. Jó dolog, ha valaki fogadalmat tesz, mert ezzel szívének szándékát fejezi ki.
d.e. „Szomjúhozom!” – Jn 19:28-29
Jézus ezek után tudva, hogy már minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: Szomjazom. Volt ott egy ecettel tele edény. Egy szivacsot ecettel megtöltve izsópra tűztek, és odatartották a szájához. (Jn 19:28-29)
Amikor Jézus így kiáltott fel, „Szomjazom!”, ecetet kínáltak neki, frissítőként és fájdalomcsillapítóként. Korábban, epével kevert bort adtak neki, de ezt Jézus elutasította (Mt 27:34).
d.e. Jézus követése még halála után is – Mk 15:42-47; Kulcsige: Mk 15:47
A magdalai Mária és Mária, József anyja pedig figyelte, hova helyezték őt. (Mk 15:47)
Jézus temetése a nagypénteki történet utolsó felvonása. Amikor a tanítványok félelmükben elmenekültek, amikor az „erősek” sehol sem találhatók, a „gyengék” ereje lesz nyilvánvaló.
d.e. A kő el van hengerítve – Mk 16:1-13; Kulcsige: Mk 16:4
Amint felnéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt. (Mk 16:4)
Máriáék adósnak érezték magukat. Amit pénteken elmulasztottak a szombat beállta miatt, most megtették. Megragadták az első lehetőséget, hogy a kenet, amit odaszántak, az Úr testére kerüljön.