És ezt mondjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, nem vettünk volna részt velük a próféták vérének kiontásában. (Mt 23:23)
Könnyen előfordul, hogy egy bűn láttán ítélkezünk: én ilyet sohasem tennék, Uram őrizz! Az írástudók és farizeusok színlelték, mennyire tisztelik az ószövetségi prófétákat, ápolva, díszítve azok sírjait. Magukat jobbnak hitték őseiknél! Szerintük, ők nem ölték volna meg a prófétákat.
„És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk! ” (Mt 20:30)
Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a kotlós szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! (Mt 23:37b)
Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé. (Mt 24:7)
Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! (Mt 24:46)
Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és ezt mondják: Én vagyok a Krisztus! – és sokakat megtévesztenek. (Mt 24:5)