Igehely: Zsolt 16:1–11; Kulcsige: Zsolt 16:10 „Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.”
Dávid bizonyságot tesz arról, hogy Isten védelmét élvezi. Kezében vannak életének napjai, de gondoskodik a halál után is róla: örökké tart a gyönyörűség Isten jobbján.
Igehely: Mt 28:1–10; Kulcsige: Mt 28:6 „Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.”
Az Úr Jézus feltámadását angyal hirdette az Urat kereső asszonyoknak. Mire odaértek, a kő már el volt hengerítve a sír szájáról. Az őrök a félelem miatt szinte holtra váltak. Az asszonyok bátorítást kaptak az angyaltól, az őrök nem.
Igehely: Mt 27:62–66; Kulcsige: Mt 27:63–64 „És így szóltak: Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a csaló még életében ezt mondta: Három nap múlva feltámadok! Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”
Elolvasva ezt az igét egy furcsa kérdés fogalmazódott meg bennem: Miért kell félni attól, ami amúgy sem következhetik be? Legalábbis az ő hitük (hitetlenségük) szerint. Talán észbe kaptak, hogy amit Jézus addig mondott, az mind beteljesedett?
Igehely: Mt 27:27–44; Kulcsige: Mt 27:50 „Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.”
Nagypénteken Jézus kereszthalálára emlékezünk: mit vállalt és hordozott el helyettünk a tiszta, szent, ártatlan Bárány. Engedte, hogy a bűnös emberek kigúnyolják, leköpdössék, bíborpalástot és töviskoronát adjanak rá. Üdvözöljék, mint zsidók királyát.
Igehely: Mt 27:1–2, 11–26; Kulcsige: Mt 27:14 „Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.”
Szomorúság töltött el, amint ez igének első sorait elolvastam. Mekkora sötétség volt a főpapok és a vének szívében, és milyen mérhetetlen gonoszság! Alighogy megvirradt, máris gonosz döntést hoztak: Jézust halálra juttatják. Aztán eszerint cselekedtek is: megkötözve átadták őt Pilátusnak.
Igehely: Mt 26:57–75; Kulcsige: Mt 26:56 „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Akkor a tanítványok mind elhagyták őt, és elfutottak.”
Az életben az egyik legfájdalmasabb dolog az, amikor nehéz helyzetben épp azok hagynak cserben, akikre nagyon számít az ember. Mintha minden összedőlne ilyenkor, akkora csalódásként éli meg.
Igehely: Gal 5:22–23; 2Thessz 1:6–12 Kulcsige: 2Thessz 1:11 „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek, hogy a mi Istenünk tegyen titeket méltóvá az elhívásra, és töltsön meg titeket teljesen a jóban való gyönyörködéssel és a hit cselekedeteivel hatalmasan.”
Ha egy edényt megtöltünk, azt céllal tesszük. Ismerjük a bibliai képet: vannak tisztességre való edények, és vannak mást célt szolgáló edények. Bennünket az Isten tisztességre rendelt, de törékeny cserépedények vagyunk. Ám azt olvassuk, hogy ez kincset rejt magában: „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van” (2Kor 4:7). Tehát mindnyájunkat jó és nemes célra teremtett a nagy Alkotó! Viszont a teremtmény engedetlenség miatt eltorzult és lázadóvá, vakmerővé vált. Újjáteremtő munkája által Ő képes újra hasznos edénnyé alakítani minket!