Igehely: Zsolt 90:1-17; Kulcsige: Zsolt 90:12 „Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!”
Két idős ember találkozott a piacon. Hallottam, ahogy azt mondja az egyik: „Tudod, nekem már minden nap kegyelem!” Jó volt hallani! Jó, ha az idős ember megelégedett. Még akkor is, ha életünk nagyobb része hiábavaló fáradság (10. v.).
Igehely: Jób 12:7-20; Kulcsige: Jób 12:13 „Istené a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.”
A szomszédom elvitte gyermekét természetgyógyászhoz, de a gyermek állapota még rosszabb lett. Azóta már megggyógyult, de sokat kellett érte imádkozni.
Igehely: 2Kor 4:1-18; Kulcsige: 2Kor 4:16 „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.”
Gyermekkoromban még sok cserépedényünk volt. Emlékszem, cserépkorsóban volt az ivóvizünk, amikor mentünk ki a földekre kapálni. Frissen tartotta a vizet, csak kellett rá vigyázni, mert törékeny. A Jóisten úgy teremtette meg az embert, hogy az törékeny.
Igehely: Jel 21:22-22:5; Kulcsige: Jel 22:3 „És semmi nem lesz többé átok alatt a városban, hanem az Isten és a Bárány trónja lesz benne: szolgái imádják őt.”
Isten betekintést enged az újjáteremtett, tökéletes világba, hogy reménységet adjon a jelenlegi romlott világban, és vágyakozást a jobb iránt.
Igehely: Jel 21:9-21; Kulcsige: Jel 21:9 „És jött egy a hét angyal közül, akiknél a hét pohár volt, telve a hét utolsó csapással, és így szólt hozzám: Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.”
Az újjáteremtett világból először a mennyből alászálló új Jeruzsálemről kapunk részletes leírást. Egyszerűen lélegzetelállító csak olvasni is. Milyen lehetett azt látni?
Igehely: 2Pt 3:10-13; Kulcsige: 2Pt 3:13 „De az ő ígérete szerint új eget és új földet várunk, amelyben igazság lakik.”
„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – olvassuk a Biblia legelején. Most pedig ugyanennek az égnek és földnek – a világmindenségnek – a pusztulásáról olvasunk drámai leírást.
Igehely: Zsolt 118:5–21; Kulcsige: Zsolt 118:19 „Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az Úrnak!”
Évekkel ezelőtt megkeresett egy volt osztálytársam, hogy beszélni szeretne velem. Elmondta, hogy meghalt az édesanyja daganatos betegségben, neki tönkrement a házassága, és ráadásként az ő szervezetében is diagnosztizálták a rákot. Nagyon megsajnáltam, majd később ennek a zsoltárnak a 17. versét küldtem el neki „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.” Elteltek az évek, az illető meggyógyult, lett új családja, de nem hirdeti az Úr tetteit. Talán, most még inkább sajnálatra méltó.