Igehely: 5Móz 34:1–9; Kulcsige: 5Móz 34:5 „Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint.”
Mindannyiunknak kihívás Isten akaratának elfogadása. Meg kell harcolnunk a saját Gecsemánénk harcát, ahol elengedjük terveinket, kívánságainkat. Ez nem könnyű, hiszen az embernek meg kell aláznia magát.
Igehely: 4Móz 9:15-23; Kulcsige: 4Móz 9:23 „Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.”
Isten soha nem hagyta vezetés nélkül népét. Csodálatos és félelmetes lehetett, amikor a felhő- és a tűzoszlop megindult, majd megállt. Talán gondoltunk már arra mi is, hogy mennyivel könnyebben lehetett így követni Istent, hiszen láthatóak voltak az égi jelek.
Igehely: JSir 3:52–58; Kulcsige: JSir 3:57 „Közeledtél, mikor kiáltottam hozzád, így szóltál: Ne félj!”
Jeremiás a panaszénekében bejárja a hívő ember lelkének mélységeit és magasságait. Mi is ismerjük ezt az utat: olykor magunkon érezzük az Isten sújtó kezét, majd bizakodni kezdünk, amikor megérezzük az ő szeretetét és hűségét.
Igehely: Lk 24:25-35; Kulcsige: Lk 24:32 „Ekkor így szóltak egymásnak: «Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta előttünk az Írásokat?»”
A bűnöktől terhelt világban miért hevül a szívünk? Mi az, ami lázba hoz minket? Jézus mondta: „Mert ahol a te kincsed van, ott lesz a szíved is.” Isten igéjének tükrében adjunk ma választ ezekre a kérdésekre!
Igehely: Lk 7:1–10; Kulcsige: Lk 7:7 „De magamat sem tartottam méltónak arra, hogy elmenjek hozzád, hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
A százados hitét Jézus példaként állította a sokaság elé. Talán bennünk is ébredhet vágy: milyen jó lenne, ha ilyen egyszerűen tiszta, kételyektől mentes hitünk lenne! Hogyan tudnánk így hinni Jézusban? Az igében azt olvassuk, hogy: „Amint hallott Jézusról…”, hit ébredt a szívében.
Igehely: Zsolt 33:1–11; Kulcsige: Zsolt 33:9 „Mert amit ő mondott, meglett, és amit parancsolt, előállott.”
A zsoltáríró felszólítja a gyülekezetet, hogy magasztalja Urát. Ma minket is hív a Szentlélek, hogy álljunk be a dicséretet éneklők sorába. Buzdít, hogy válaszoljunk az Isten kegyelmére, a szeretetre, amelyet Jézusban kiárasztott reánk.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.