2017. január 3., kedd
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:14-20;
Keresztelő János fogsága és későbbi halála (Mt 14:9-11) figyelmeztet bennünket arra, hogy hinni az evangéliumban azt jelenti, készek vagyunk elveszteni az életünket az evangéliumért (Mt 8:35).
– Mk 1:9-13
Mielőtt nyilvános szolgálatát megkezdte volna, Jézus csatlakozott a János által indított ébredési mozgalomhoz, és Isten iránti engedelmességből megkeresztelkedett a Jordán folyóban (Mt 3:15).
– Mk 1:1-8
Ha valami elromlik vagy elavul, újjal helyettesítjük. De hogyan lehetne elrontott életünket kicserélni? Jóvá tehetjük-e azt, amit a múltban elhibáztunk? Vádoló lelkiismeretünk hol találhat felszabadulást? Téves útjaink zsákutcáiból van-e újratervezés?
Igehely: ApCsel 2:29–41 Kulcsige: ApCsel 2:38 „Péter így válaszolt: «Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.»”
Péter pünkösdi igehirdetésében válaszol a kérdésünkre. Először is megtérésre hív. Minden ott kezdődik, hogy kicsoda neked Jézus? Ha látod, hogy nála nélkül nincs életed, csak benne és általa lehet kapcsolatod Istennel, akkor az első feltétel megvan.
Másodszor bemerítkezésre hív. Ezzel a szóval fejezi ki a görög nyelv azt, ha egy vedret vízbe merítve megtöltöttek, vagy amikor a ruhafestő a vásznat teljesen belenyomta a festékbe, hogy a kívánt színt megadja neki. Tehát teljes víz alá merülésről van itt szó.