– 1Kor 1:26-31
Elgondolkodtató ez az igeszakasz. Manapság sok gyülekezetben előtérben vannak a gazdagok, okosok, a világ szerint hatalmas emberek. Pedig Isten stratégiája egészen más volt. Isten a világ erőtlenjeit, lenézettjeit, a senkiket választotta ki magának. Célja az volt, hogy semmivé tegye a valakiket.
– Lk 9:23-27
Az Úr Jézus világosan megfogalmazta azt, hogy mit jelent őt követni. Ha bárki utána akar menni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és úgy kövesse őt. Őutána nem lehet zsebre dugott kézzel sétálgatni, kullogni, téblábolni. Az ő követése megkívánja egész lényünk odaszánását.
– ApCsel 5:27-42
Mindannyiunkat csodálattal töltenek el ezek az igeversek. Az Úr Jézus barátai, akik immár beteltek Lélekkel, annak ellenére, hogy szorongattatásban volt részük, mégis hűségesek, bátrak, sőt boldogok voltak. Kihallgatták, megfenyegették, megverték őket.
– 1Pt 4:12-19
A szégyen sajátos kínos érzés, amit valamely illetlenség elkövetése alkalmával érzünk. Ilyenkor elpirulunk, fejünket lehajtjuk, vagy motoszkálunk kezünkkel. Illik szégyenkezni, amikor helytelen dolgot mondtunk, tettünk. Nagy baj van annál, aki már nem tud szégyenkezni!
– Róm 1:8-17
Ha olyan szakembereket kérdezünk, akik az emberiség jövőjével kapcsolatos kutatásokat végeznek, többnyire rossz hírekről számolnak be.
– 1Kir 19:9-18
Egyes vallások hithű követői belekiáltják a világba egy-egy terrorcselekmény előtt, hogy az ő istenük nagy. Mi a Jézus Krisztus földre jövetele óta másként beszélünk Istenünkről: Nagy a mi Istenünk, de kicsinnyé tud lenni értünk. Isten hatalmasan működött Illés próféta idejében.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).