2017. június 14., szerda
– 1Thessz 1:1-6
Amikor Pál apostol levelet írt a gyülekezeteknek, rendszerint úgy szólította meg a testvéreket: az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban, Efézusban stb. van...
Mindennapi áhítatok
2017. június 13., kedd
– 1Kor 2:6-13
Jézus mennybemenetelekor megígéri, hogy el fog jönni a Pártfogó, és majd vezetni és tanítani fogja őket. A Szentlélek ígérete viszont nem szól minden ember számára, csak azoknak, akik az ő megváltottai. Ez a tény sokszor szembetűnő.
2017. június 12., hétfő
– Jób 33:1-33
E rész olvasásakor tekintsünk el attól, hogy ezt Elihú Jóbnak mondja. Olvassuk úgy, mintha minden egyes szava minket célozna meg. Mit tesz Isten? Teremt. Ő az, aki megteremtett minket, és ő lehel belénk életet is. Fizikailag mindent megad a létezéshez.
2017. június 11., vasárnap
– 2Thessz 2:13-17
Mi is hálaadással tartozunk Istennek. Hálával tartozunk a szeretete miatt, mert egyáltalán nem érdemeljük azt meg. Nézzünk magunkba: amit látunk, a sok bukás, egyáltalán nem arra utal, hogy jogunk lenne egy tökéletes Isten gondviselésére.
2017. június 10., szombat
– Fil 2:1-4
Isten teremtői terve, hogy egymással jó közösségben legyünk. De a boldog közösségnek vannak akadályai és vannak feltételei is. Az akadályokat el kell hárítani, a feltételeknek pedig eleget kell tenni!
2017. június 9., péntek
– Róm 15:1-7
Két diák diplomázott egy híres egyetemen. A vizsgázók osztályában a legmagasabb fokú kitüntetést egy vak hallgató érte el. Amikor megkérdezték titka felől, elmondta, hogy eredményeinek felét barátjának köszönheti.
Keresés az elmélkedések közt
Igehely: ApCsel 20:7–12 Kulcsige: ApCsel 20:7 „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.”
Pál apostol csak néhány napot töltött Troászban. A hét első napján, azaz vasárnap, a kenyér megtörésére gyűltek össze az Úr gyermekei, megemlékezni Jézus Krisztus áldozatáról, amit értünk, a bűneinkért vállalt az Úr. Jó nekünk ezt soha el nem felejteni, és időnként feleleveníteni magunk előtt azt a tényt, hogy az Atya nagy árat fizetett a megváltásunkért.