– Mk 9:1-13
Az Úr Jézus beszél tanítványainak haláláról és feltámadásáról, miután Péter felvilágosítást kapott Cézáreában, hogy az Úr Jézus a Krisztus (Mk 8:29). Nem mondhatom, hogy a tanítványok komolyan vették szavait, mivelhogy ez nem olyan dolog, mint a 2 x 2 = 4.
– 1Pt 3:18-22
A korbácsütések, a töviskorona, az arcon csapások és szegek okozta fájdalmakat csak tetőzte a bűnökért való szenvedés. Ki tudta volna mindezeket elviselni Rajta kívül? Az Igaz bűnné lett, vagyis Jézus Krisztus Urunk azzá lett, ami soha nem volt, hogy minket azokká tegyen, amik nem voltunk.
– ApCsel 17:22-34
Amilyen szívesen meghallgatják az emberek a meséket (2Tim4:3-4), ugyanolyan mértékben visszautasítják a feltámadás valóságát, mert félnek tőle. Félnek az esetleges következményétől. Félelmetes esemény lesz az, amikor királyi székben ülve, hatalmas angyalsereg kíséretében megjelenik az Úr Jézus.
– Jn 5:19-30
Valahányszor duplázva mondja az Úr Jézus azt a szót, hogy: Bizony, akkor mindig az örök életre utal. Érdemes észrevenni azt is, hogy a Fiú mennyire magabiztosan jelenti ki, hogy Ő nem cselekszik semmi mást, csak amit az Atya bízott rá. Vagyis lemásolja az Atyát.
– Mk 16:1-13
Máriáék adósnak érezték magukat az Úr Jézussal szemben. Amit pénteken elmulasztottak a szombat beállta miatt, most megragadták az első lehetőséget arra, hogy a kenet, amit odaszántak, az Úr testére kerüljön. Az asszonyok részéről a lelkesedés nagy volt. A bátorságuk is.
– Mk 15:42-47
Jézus temetése a nagypénteki történet utolsó felvonása. Amikor a tanítványok félelmükben elmenekültek, amikor az „erősek” sehol sem találhatók, a „gyengék” ereje lesz nyilvánvaló. A két Mária van már csak a szenvedések színhelyén.
Igehely: 2Krón 20:4–23 Kulcsige: 2Krón 20:17 „Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!”
Amikor Istenre tekintünk, akkor ez minden, amit tehetünk. Ez a legtöbb és a legjobb is. Így lesz siker, előrehaladás, győzelem, megmaradás, élet. Hogyan lehetünk ilyenek, mit kell tennünk ezért?
Kiáltsunk Istenhez (4–13)! Jósáfát összehívta a népet imádkozni és böjtölni. Ez a legfontosabb, ez az, ami megerősít, ilyenkor ad Isten vezetést és segítséget. A király vezette az imaórát, ő készült imádkozni, és buzdította az embereket is imára. Így kell megoldani nehéz helyzeteket: imádkozva. Legyen nekünk is ez az erősségünk!