– Mk 15:1-5
Jézus Krisztus, akárcsak a főpapok előtt, Pilátus előtt is tudta, mikor kell hallgatnia, és mikor kell beszélnie. Amikor meg kellett vallania, hogy ki ő, elmondta: Úgy van, ahogy mondod, a zsidók királya vagyok. Amikor azonban vádolták, nem válaszolt.
– Mk 14:66-72
Péter elmulasztotta a bátor bizonyságtevés lehetőségét. Ahogy mi is tettük volna a helyében – féltette az életét. Péternek akkor nem jutott eszébe, hogy csak akkor halhat meg, ha az Úr elrendeli, és csak az történhet vele, amit az Úr megenged. Szenvedésének akkor még nem jött el az ideje.
– Mk 14:53-65
Jézus Krisztus valódi feddhetetlenségben áll előttünk: nem találtak semmilyen okot arra, hogy halálra ítéljék. De nemcsak a halálbüntetés szempontjából volt ő feddhetetlen, hanem minden más területen és az Atya előtt is.
– Mk 14:48-52
Jézus Krisztust megalázó módon árulták és fogták el. Éjszaka, imádkozás közben, „mint valami rabló ellen, kardokkal és botokkal” mentek a testet öltött Istenfiú ellen. A gonosz módszere a hátból támadás, a rejtőzködés és a félrevezetés.
– Mk 14:43-47
Júdás tettének szörnyűségét az árulás elkövetésének módja súlyosbítja: csókkal, a bensőséges szeretet jelével történt. A tanítvány árulását két szempontból lehet szemlélni:
– Mk 14:32-42
Jézus imaéjszakája a Gecsemáné-kertben a lelki gyötrelmek ideje volt. Az evangélium megragadó módon mutatja be, hogy Krisztusnak mennyit kellett szenvednie értünk, míg megváltásunkat véghezvitte. Szenvedésében kiemelkedő volt a lelki szenvedése.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.