2017. június 4., vasárnap
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– Róm 9:1-29
Az egyén vagy egy nép kiválasztása Isten szuverén joga, szeretetének a megnyilvánulása. Pünkösdig ez a kiváltság csak a földi Izráelé, attól errefelé a pogányoké is.
– Péld 20:1-11
Az etika érzületet és jellemet jelent. A gyermekek jelleméről jót és rosszat is mondhatunk. Jézus mondja: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”(Mk 10:15).
– Ruth 4:13-22
Áldott az a közösség, ahová Isten gyermekáldást ad! Imádkozzunk, és tegyünk is ezért! Amelyik családba gyermek érkezik, ott természetszerűen majdnem minden megváltozik. A figyelem központjába az újszülött kerül. Szemet gyönyörködtető, szívet melengető a picinyke élet.
– Péld 13:1-25
Ninive romjainál egy könyvtárra találtak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó agyagtáblákat tárolták.
– 5Móz 6:1-25
A mindennapi tevékenységünk alig változik egyik napról a másikra. Rendszerint ugyanakkor ébredünk, és tesszük a megszokottakat: tisztálkodás, étkezés, csomagolás, indulás, utazás… Hasonló tevékenységek minden nap.
Igehely: Péld 23:29–35 Kulcsige: Péld 23:31–32 „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.”
Salamon király idejében, egyéb üdítőitalok hiányában, a bor volt az az ital, amelyet felszolgáltak nehezebb ételek mellé. Ő mégis arra int, hogy óvakodjunk a bor túlzott fogyasztásától. Figyelmeztet arra, hogy „ne nézd a bort, hogyan vöröslik” (31.v.), ami ahhoz vezethet, hogy még többet és többet kívánunk belőle, ezáltal pedig elveszíthetjük józan ítélőképességünket: „szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz” (33.v.).