– ApCsel 2:36-42
Minden ajándékot illik értékelni. De ajándék és ajándék között azért van különbség. Vannak gesztusajándékok, amelyek nem hordoznak nagy értéket, de kifejezik az ajándékozó figyelmességét. Értékesebbek azok az ajándékok, amelyekért az ajándékozó áldozatot hoz, amelyek már neki is sokba kerülnek.
– ApCsel 2:1-13
Pünkösd napja eljött! Az ószövetségi pünkösd a hálaadás ünnepe volt.
– Róm 9:1-29
Az egyén vagy egy nép kiválasztása Isten szuverén joga, szeretetének a megnyilvánulása. Pünkösdig ez a kiváltság csak a földi Izráelé, attól errefelé a pogányoké is.
– Péld 20:1-11
Az etika érzületet és jellemet jelent. A gyermekek jelleméről jót és rosszat is mondhatunk. Jézus mondja: „Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.”(Mk 10:15).
– Ruth 4:13-22
Áldott az a közösség, ahová Isten gyermekáldást ad! Imádkozzunk, és tegyünk is ezért! Amelyik családba gyermek érkezik, ott természetszerűen majdnem minden megváltozik. A figyelem központjába az újszülött kerül. Szemet gyönyörködtető, szívet melengető a picinyke élet.
– Péld 13:1-25
Ninive romjainál egy könyvtárra találtak, amelyben valamikor a birodalom törvényeit tartalmazó agyagtáblákat tárolták.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?