Mindennapi áhítatok

2017. augusztus 9., szerda

Igehely: 2Kor 9:1-5; Kulcsige: 2Kor 9:2 „Hiszen ismerem készségeteket, amely miatt dicsekszem veletek a makedónoknak, hogy Akhája tavaly óta készen áll, és hogy a ti buzgóságotok magával ragadta a többséget.”

Az erkölcsös magatartás, a megfeszített munka, a bőséges adakozás jó példájának akkor van másokat is megragadó, ösztönző hatalma, ha mögötte félreismerhetetlenül ott ragyog a Krisztus lelkületének aranyfedezete.

2017. augusztus 8., kedd

Igehely: Lk 6:37-42; Kulcsige: Lk 6:38 „Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.”

Megváltónk arra kér, hogy adjunk. Ez azt jelenti, hogy van mit adnunk; hogy képesek vagyunk arra, hogy adjunk; hogy van, kinek adni, és hogy van alkalom is arra, hogy adjunk. De mit kell adnunk embertársainknak?

2017. augusztus 7., hétfő

Igehely: ApCsel 11:27-30; Kulcsige: Apcsel 11:29 „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.”

Egységes látás, egységes elhatározás, egységes cselekvés – a tanítványi közösség Lélek általi vezettetésének sugárzó példája. Van, amikor az egyes személyek hozzájárulása kevésnek bizonyulna a szükségekhez képest.

2017. augusztus 6., vasárnap

Igehely: 1Tim 5:17-20; Kulcsige: 1Tim 5:17 „A vezetésben bevált presbiterek kétszeres megbecsülést érdemelnek: elsősorban azok, akik az igehirdetésben és a tanításban fáradoznak.”

Amennyire fontos egy gyermek fejlődése szempontjából a megbecsültség biztonságának érzése, az őszinte elismerés és bátorítás, éppen annyira fontos a kiforrott felnőtt számára is. Az Úr Jézus tudta ezt, és nem spórolt az elismerő szavakkal, a megbecsülést kifejező gesztusokkal.

2017. augusztus 5., szombat

Igehely: Ám 9:11-15; Kulcsige: Ám 9:14 „Jóra fordítom majd népemnek, Izráelnek a sorsát. Az elpusztult városokat fölépítik, és azokban fognak lakni. Szőlőket ültetnek, és isszák azok borát, kerteket művelnek, és eszik azok gyümölcsét.”

Talán soha olyan jó dolga nem volt a testünknek, mint ma. Semmit nem kell nélkülöznie, hisz külön ipar gondoskodik kényeztetéséről. De mi van a lelkünkkel? Nincsenek-e összedőlt sátrak, romos, résekkel tarkított falak?

2017. augusztus 4., péntek

Igehely: Mt 21:33-46; Kulcsige: Mt 21:38 „De amikor a munkások meglátták a fiát, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Gyertek, öljük meg, hogy mienk legyen az örökség.”

Felháborító a példázatbeli szőlőművesek viselkedése. Mint bérlők önkényesen kisajátítják a tulajdonos javait, képviselőivel sorozatosan elbánnak, majd végül fiának az életét is kioltják. Igazságérzetünk, az erkölcs és a törvény is elítélné, ha ez ma megtörténne.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 5Móz 15:12–18 Kulcsige: 5Móz 15:16 „De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad.”

Különböző kapcsolatokban vagyunk jelen e világban. Ezek közül említek néhányat: társ, szülő, gyermek, testvér vagy szolga és úr viszonyában élünk. A Bibliának minden kategóriára megvan a tanítása, hogy a szerepek ne ütközzenek, hanem inkább harmonizáljanak. Mint ahogyan a teremtett világban is megvan az összhang, úgy az emberi társadalomban is meg kell, hogy legyen. Az egyházban, Krisztus népe közt is nagy ennek értéke. Az Ószövetség, de az Újszövetség is rendelkezik azokkal a tanításokkal, amit be kell tartani és követni kell.