Igehely: 2Kor 5:11-21; Kulcsige: 2Kor 5:15 „Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.”
A látszat, a reklám sokszor csal. Megtéveszt. Önmegítélésünk is félre vezethet. Embertársaink véleménye sem mindig a legpontosabb ténymegállapítás. A gondolat és érzelem világunk azonban jó alapot szolgáltathat annak kiderítéséhez, hogy kinek, minek élünk.
Igehely: Kol 3:5-17; Kulcsige: Kol 3:9-10 „Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.”
Tegnap már elmélkedtünk az új ember felöltéséről. Ma elmélyítjük. Ez a levél is abban az évben keletkezett, mint az efézusi. Ebben Pál apostol különböző hamis tanításokkal, téves gyakorlatokkal foglalkozik.
Igehely: Ef 4:17-32; Kulcsige: Ef 4:23 „Újuljatok meg lelketekben és elmétekben!”
Istenhez viszonyulásunk jól nyomon követhető, tetten érhető az emberekhez fűződő viszonyulásunkon. El kell jutnunk az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra. Másik lehetőségünk a pogányok életstílusát követni, akiket hiábavaló és önző gondolatok vezérelnek.
Igehely: Ez 18:25-32; Kulcsige: Ez 18:31b „Újuljatok meg szívetekben és lelketekben!”
Alapigénket Ezékiel, a fogságban élő próféta könyvéből olvastuk. Benne Isten leleplezi népének bűneit, meghirdetteti azok következményét, rámutat a szabadulás egyetlen lehetőségére: a megtérés kivezető útjára. Könnyebb Istent kritizálni, mint saját bűnünket, rossz lelkiállapotunkat belátni.
Igehely: ApCsel 13:38-49; Kulcsige: ApCsel 13:46b „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten igéjét, mivel azonban ti elutasítottátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk.”
Természetesen, kötelességünknek és kiváltságunknak tartjuk élni és hirdetni az Úr Jézus evangéliumát a saját családunknak és népünknek. Ezt bátran tették Pálék a pizidiai Antiókhiában is.
Igehely: ApCsel 6:1-7; Kulcsige: ApCsel 6:7 „Az Isten igéje pedig terjedt, és nagyon megnövekedett a tanítványok száma Jeruzsálemben, sőt igen sok pap is engedelmeskedett a hitnek.”
Maga a tárgyalt folyamat így írható le részletesebben: növekedés> kihívás> feszültség, zúgolódás> kihívásra megoldás> fokozottabb növekedés, és így tovább. Hát kell nekünk a növekedés? Hol állunk meg? Isten akarja és adja a növekedést!
Igehely: Bír 16:4–21 Kulcsige: Bír 16:15 „Delila ezt mondta neki: «Hogyan mondhatod, hogy szeretsz, ha nem enyém a szíved? Már háromszor csaptál be, mert nem mondtad meg nekem, mitől olyan nagy az erőd.»”
Sámsonnak az volt az Istentől kapott feladata, hogy elkezdje Izráel felszabadítását a filiszteus elnyomás alól. Amikor fiatalemberként a nősülés küszöbéhez érkezett, megszeretett egy filiszteus lányt, ami ellen a szülők érthető módon tiltakoztak. Az Igében azonban azt olvassuk, hogy ez a tiltakozás kivételesen azért történt, mert nem tudták, hogy Istentől volt ez Sámson életében.