– Mk 7:1-23
Nemrég olvastam, hogy vallásos szokásoktól nehezebb megszabadulni, mint súlyos bűnöktől. Jézus a régiek rendeléseivel kérkedőket képmutatóknak nevezi, akik ajkukkal tisztelik ugyan Istent, szívük mégis távol van tőle. Gyakorlatukat nem Isten igéjéből, hanem másoktól tanulták.
– Mk 6:53-56
Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Jézussal bármilyen nehézségek ellenére is eljuthatunk a túlsó partra. A rabbik Genezáret földjének ezt a részét „Isten kertjének”, más szóval „paradicsomnak” nevezték.
– Mk 6:45-52
Az ötezer, aki evett a Jézus által megszaporított kenyérből, felismerte Jézusban az eljövendő Prófétát, és királlyá akarták tenni őt. Jézus, felismerve az emberek alkalmi lelkesedésének veszélyét, azonnal a túlsó part felé fordítja tekintetüket és kényszeríti őket.
– Mk 6:30-44
Jézusnak a tanítványaival és az utána vágyakozó sokasággal szembeni gondoskodása páratlan. Miután a tanítványok beszámoltak Jézusnak arról, amit cselekedtek és tanítottak, magával hívja őket a pusztába, hogy pihenjenek.
– Mk 6:14-29
János, a bemerítő, a kiáltó hangja, Jézus előfutára és útkészítője volt, aki felől a zsidók különbözőképpen gondolkodtak. Jézus tettei hallatán Heródesben megszólalt lelkiismerete, aki azt hitte, hogy Jézus nem más, mint az a János, akit ő börtönbe vettetett és lefejeztetett.
– Mk 6:7-13
Mielőtt Jézus kiküldte volna szolgáit, először magához hívta, felkészítette, felhatalmazta és fontos utasításokkal látta el őket. Aki az igehirdetés szolgálatára kapott elhívást/küldetést, annak teljes mértékben Istentől kell függnie.
Igehely: Jn 7:1–9; Kulcsige: Jn 7:6 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.”
Jézus szenvedéseit csak tetőzte családja elutasító magatartása. Nem hittek benne. Szégyellték őt. Egy alkalommal elmentek, hogy megfogják és hazavigyék, mert azt gondolták, hogy megzavarodott (Mk 3:21). A testvérei gúnyolódtak. Lényegében ezt mondták neki: Menj el Júdeába, ha már ilyen nagy csodatevő vagy! Legalább legyen a családnak is valami haszna belőled! Jézus tehát megérti azokat, akiket a saját családjuk kitagad vagy elutasít azért, mert Krisztuskövetők lettek. „Az én időm még nincsen itt.” Jézus nem az események sodrásában él, és nem emberi motivációk határozzák meg a tetteit.