2017. május 9., kedd
– Zsolt 78:18-32 Kulcsige: Zsolt 78:24
Isten népét a pusztán keresztül akarta vezetni, és ott kívánt gondoskodni róluk. Az Úr értette és hallotta a kísértés vezérgondolatát: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
– Zsolt 78:18-32 Kulcsige: Zsolt 78:24
Isten népét a pusztán keresztül akarta vezetni, és ott kívánt gondoskodni róluk. Az Úr értette és hallotta a kísértés vezérgondolatát: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?
– János 6:1-15 Kulcsige: János 6:11
Isten Fia együttérzésből, szeretetből adott kenyeret a hozzá sereglő sokaságnak. Ő tudta, hogy mi következik: kérdés a tanítványokhoz, és egy gyermek uzsonnájának a felajánlása.
– 1Kir 19:1-8 Kulcsige 1Kir 19:8
Isten elgyötört szolgája az Úrtól küldött angyaltól kapta a táplálékát. Illés már megtett gyalog mintegy 145 kilométert, Jézabel királynő haragja elől menekülve. Azután még egy napig ment a pusztában. Ott álomba merült egy rekettyebokor árnyékában. Felébredt és a haláláért könyörgött.
– Fil 2:14-18
Az evangélium mezején dolgozni nem kívánságműsor. Gyakran megtörténik, hogy az ember előbb jól megvizsgálja azt, amit zúgolódás és vonakodás nélkül kellene tenni. A nagyon jól ismert példázatban az Úr Jézus a szőlőmunkásokról beszél.
– ApCsel 20:32-38
Napjainkban olyan időket élünk, amikor az evangélium szolgálatára egyre kevesebben vállalkoznak. Úgy néz ki, hogy nem sokat változott a helyzet az utóbbi 2000 esztendőben, hiszen az Úr Jézus egy adott pillanatban így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” (Mt 9:37).
– Préd 3:14-22
Erdélyben egy hívő család átalakította az otthonát egycsillagos menedékházzá. Hat évvel ezelőtt két hajléktalan gondozásával kezdték családi vállalkozásukat. Ma 160 utcára kivert lélek kap náluk kosztot-kvártélyt ingyen.
Igehely: 2Móz 13:17–22; Kulcsige: 2Móz 13:17–18 „Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból.”
„Megvan az ideje a harcnak és a harc kerülésének” (Préd 3:1). Felső tagozatosként belekerültem több olyan helyzetbe, aminek verekedés lett a vége. Az iskolában a verekedést nem nézték el. Viszont voltak olyan helyzetek, amikor ki kellett állnom magamért. Ennek volt pozitív és negatív eredménye is. Volt, hogy többet nem csúfoltak, de az ellenőrzőm kezdett telni a figyelmeztetőkkel. Sokszor kerültem dilemmába, hogy most kell harcolni, vagy nem kell harcolni?