2017. január 31., kedd
– Mk 6:53-56
Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Jézussal bármilyen nehézségek ellenére is eljuthatunk a túlsó partra. A rabbik Genezáret földjének ezt a részét „Isten kertjének”, más szóval „paradicsomnak” nevezték.
– Mk 6:53-56
Igénk arról tesz bizonyságot, hogy Jézussal bármilyen nehézségek ellenére is eljuthatunk a túlsó partra. A rabbik Genezáret földjének ezt a részét „Isten kertjének”, más szóval „paradicsomnak” nevezték.
– Mk 6:45-52
Az ötezer, aki evett a Jézus által megszaporított kenyérből, felismerte Jézusban az eljövendő Prófétát, és királlyá akarták tenni őt. Jézus, felismerve az emberek alkalmi lelkesedésének veszélyét, azonnal a túlsó part felé fordítja tekintetüket és kényszeríti őket.
– Mk 6:30-44
Jézusnak a tanítványaival és az utána vágyakozó sokasággal szembeni gondoskodása páratlan. Miután a tanítványok beszámoltak Jézusnak arról, amit cselekedtek és tanítottak, magával hívja őket a pusztába, hogy pihenjenek.
– Mk 6:14-29
János, a bemerítő, a kiáltó hangja, Jézus előfutára és útkészítője volt, aki felől a zsidók különbözőképpen gondolkodtak. Jézus tettei hallatán Heródesben megszólalt lelkiismerete, aki azt hitte, hogy Jézus nem más, mint az a János, akit ő börtönbe vettetett és lefejeztetett.
– Mk 6:7-13
Mielőtt Jézus kiküldte volna szolgáit, először magához hívta, felkészítette, felhatalmazta és fontos utasításokkal látta el őket. Aki az igehirdetés szolgálatára kapott elhívást/küldetést, annak teljes mértékben Istentől kell függnie.
– Mk 6:1-6
Az előbbi események után Jézus tanítványaival hazatért és a názáreti zsinagógában tanított, ami ámulatba ejtette honfitársait. Elismerték ugyan bölcsességét, csodatevő erejét, de nem ismerték fel Jézus lényét. Honnan való bölcsessége és csodatevő ereje, hatalma?
Igehely: Jel 6:9–11; Kulcsige: Jel 6:11 „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig, amíg teljes nem lesz azoknak a szolgatársaiknak és testvéreiknek a száma, akiket ugyanúgy megölnek, mint őket.”
A világtörténelemben számtalan, különböző ideológiáért, célokért mártírhalált szenvedett emberről tudunk. Sajnos, áldozatuk sok esetben értelmetlennek bizonyult. A mai igénk arról tanúskodik, hogy a keresztyén vértanúk lelke a mennyei oltár alatt van, vagyis ők Isten közvetlen közelében várják a feltámadás ama nagy napját. Ők már ott vannak. Ott vannak, ahova vágytak. A legcsodálatosabb, hogy már rajtuk van az a fehér ruha, amely a Bárány vérében mosatott fehérre. A vérben, amely a golgotai kereszten ontatott ki, tökéletes és örökérvényű áldozatul.