Igehely: Lk 22:41-46; Kulcsige: Lk 22:42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”
A szenvedéstörténet mélységeibe avat be minket Lukács evangélista, amikor a Jézus Krisztus haláltusáját tárja elénk. Ezt a történetet nem lehet akárhogyan olvasni! Annyira drámai és annyira megható, hogy szabad folyást engedhetünk könnyeinknek, hiszen értük vállalta a Megváltó a gyötrelmeket.
Igehely: 1Tim 5:1-3; Kulcsige: 1Tim 5:1 „Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet.”
A gyülekezetben az intést krisztusi indulattal kell végezni. Közösségeinkben vannak nálunk idősebbek és vannak fiatalabbak is. Úgy tűnik, a fiatalabbakat gyakrabban kell inteni és bátorítani. Néha azt látjuk, hogy az idősebb testvérek is kiigazításra szorulnak.
Igehely: Ef 6:1-4; Kulcsige: Ef 6:1 „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.”
A család a társadalom alapegysége, ahol közösség, szeretet és egység köti össze a családtagokat. Azt is szoktuk mondani, hogy a család egy férfi és egy nő életközösségéből, valamint az Istentől kapott gyermekekből áll. A családnak tehát több tagja van. De mi köti össze őket?
Igehely: Lk 2:41-52; Kulcsige: Lk 2:48 „Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.”
Az Úr Jézus engedelmessége vertikális és horizontális vonatkozásban is megfigyelhető. Az Atyának mindig és mindenben engedelmeskedett, de nem úgy az embereknek! A Krisztus-himnuszban ezt olvassuk: „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8).
Igehely: Péld 4:1-10; Kulcsige: Péld 4:5 „Szerezz bölcsességet, szerezz értelmet, ne felejtsd el szavaimat, és ne térj el tőlük!”
Egy bölcs apa nem a saját bölcsességét adja tovább a fiának, hanem az Istentől nyert bölcsességet. Az ilyen atyai tanítás egyre ritkább mai társadalmunkban, és valljuk be, hogy a hívő családokban is sokszor hiányos a lázas rohanás és a sok halaszthatatlan tennivaló miatt.
Igehely: 1Sám 14:24-46; Kulcsige: 1Sám 14:29 „Jónátán ezt felelte: Apám szerencsétlenségbe dönti az országot. Nézzétek csak, hogy felragyogott a szemem, mert egy kicsit belekóstoltam ebbe a mézbe!”
Az emberek iránti engedelmességnek van határa, még akkor is, ha ez gyermek és szülő vonatkozásában történik. Ha olyan dologra késztetnek, ami Isten akaratával ellenkezik, akkor nyilván nem kell azt megfogadni. Jónátán nem engedelmeskedett az apjának, mert nem tudott annak parancsáról.
Igehely: Filem 1:8–14 Kulcsige: Filem 1:14 „Beleegyezésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni, hogy jótetted ne kényszerű, hanem önkéntes legyen.”
Pál apostol szeretetteljes szívességkéréssel fordul Filemonhoz, mint testvéréhez az Úrban. Megtehetné, hogy parancsoljon is, de nem teszi. Onézimoszról van szó, aki Filemonnál szolgált és megszökött, de közben Pált és Jézust megismerve megtért, és hasznos lett a szolgálatban. Pál szeretné, ha Filemon visszafogadná őt, aki már neki is hasznos lehet. Pálnak az a szeretetteljes kérése Filemonhoz, hogy úgy fogadja Onézimoszt, mintha magát Pált fogadná. Ez keresztyén kötelessége is lenne, de úgy lenne szép, ha mégis önként, szeretetből fogadná vissza, és nem csupán kötelességből.