Igehely: Mk 1:14–15 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: «Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!»”
Jézus elment Galileába, hogy prédikálja Isten királyságának jó hírét. A jó hír az, hogy Isten királysága elérkezett, az Ige testté lett, és emberi szemekkel is látható lett az Úr Jézus Krisztusban (Jn 3:16).
Igehely: Mk 1:12–13 „A Lélek pedig azonnal kivitte őt a pusztába. Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.”
Jézust Isten Szelleme vezette a pusztába, ahol az ördög negyven napig kísértette (13.v.). Bebizonyosodott, hogy Ő nem követ el bűnt. Aztán angyalok szolgáltak neki (Mt 4:11), mivel a kísértés alatt semmit sem evett (Lk 4:2).
Igehely: Mk 1:9–11 (vízkereszt ünnepe) „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban. És amikor jött ki a vízből, látta, hogy megnyílik a menny, és leszáll rá a Lélek, mint egy galamb; a mennyből pedig hang hallatszott: «Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.»”
A Biblia világosan tanítja, hogy akik Jézus tanítványai és követői akarnak lenni, azok először megtérnek, majd alá is kell, hogy merítkezzenek (Mt 28:19). A keresztyén gyülekezetekben nem az a kérdés, hogy be kell-e merítkezni, hanem az a vitatott, hogy mikor és milyen formában kell ezt tenni.
Igehely: Mk 1:6–8 „János teveszőr ruhába volt öltözve, derekán bőrövet viselt, sáskát evett és vadmézet. Ezt hirdette: «Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam. Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.»”
Malakiás próféta szolgálata után négyszáz évig hosszú csend következett. Nem volt kijelentés. Az emberekben felfokozott várakozás volt a Messiás után. Óriási terheket viseltek lelkileg és fizikailag is a megszálló római légiók miatt. Sajnos, a vallási vezetők sem enyhítettek ezeken.
Igehely: 3Jn 1:13–15 Kulcsige: 3Jn 1:15 „Békesség neked! Köszöntenek barátaid. Köszöntsd te is barátainkat név szerint.”
János ezt a levelét Gájuszhoz írja, és nem tudok elmenni az üzenete mellett úgy, hogy ne gondolkodnék el Diotrefészről. Diotrefész kifejezetten problémás ember volt. Bizonyos gyülekezeti tagokat igyekezett félreállítani, sőt némelyeket ki is zárt.
Igehely: Lk 10:1–12 Kulcsige: Lk 10:4b–5 „Útközben ne köszöntsetek senkit! Ha azonban egy házba beléptek, először ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!”
Amikor arra kérem a fiaimat, hogy szedjék fel a fa alól az idő előtt lehullt almákat, hogy a darazsak ne zsongjanak az udvaron, akkor azt várom, hogy ezt haladéktalanul meg is tegyék. Most, amíg a reggeli hűvösben még nem indultak el a darazsak. Nem fér bele még fél óra biciklizés.
Igehely: ApCsel 13:42–52 Kulcsige: ApCsel 13:49–50 „Az Úr igéje pedig elterjedt az egész tartományban. De a zsidók felingerelték ellenük a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit, üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és kiűzték őket határukból.”
A tiszta evangélium, az Isten élő igéje megérinti és válaszadásra készteti a hallgatót. Pál és Barnabás a zsinagógában az Írásokból kiindulva, a Szentlélektől kapott bölcsességgel magyarázták Krisztust. Sokan voltak, akik hittek, másokban pedig féltékenység ébredt. Nem olvasunk arról, hogy a pozitívan és negatívan reagálók mellett lett volna egy jelentős tömeg, akiket a Krisztusról szóló evangélium hidegen hagyott volna.