2020. május 20., szerda

DÉLELŐTT | 
Szenvedhetünk mi is az igazságért

Igehely: 1Pt 3:12 -18; Kulcsige: 1Pt 3:14 „De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.”

Na, nem! Azt már nem! Még szenvedjek is? És higgyem el, hogy ez nekem jó? Ha a tiltakozásnak ezt a formáját váltja ki bennünk a szenvedés, ne ijedjünk meg! Ez természetes emberi reakció. Ki az a normális ember, aki szeret szenvedni?! Szóval, ettől a reakciótól nem szabad megijedni. De nem is szabad itt megállni. Gyakorló hívőkként tudjuk, hogy nem véletlenül történnek velünk az események. Mindennek oka és célja van. Sőt, a szenvedésünket is megelőzte egy ok. Sokszor azért nehéz elhordozni a terheket, mert megragadunk a pillanatban. Ez is természetes, és a megpróbáltatás közepette valóban nehéz előre tekinteni. Még akkor is, ha az igazságért, egy nemes dologért szenvedünk. Hát még, ha Krisztusért!

„Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk” (Róm 8:18 Revideált Károli). Figyeljük meg, hogy Pál apostol azzal számol, ami majd lesz. A szenvedés adott.

Megtalálni Isten szeretetét a szenvedések közepette! Nehéz kihívás, de megéri.

Kondács Gábor

DÉLUTÁN | 

Járjunk engedelmességben!

Igehely: Jak 4:4-10; Kulcsige: Jak 4:7 „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.”

Már a reggeli igében is volt egy utalás a feddhetetlen életre, hogy akik rágalmaznak, megszégyenüljenek, hogy nem találnak rajtunk fogást. Érdekes, ahogy Jakab apostol írja: Istennek engedelmeskedni, az ördögnek pedig ellenállni. Ez figyelmeztet arra, hogy az Isten felé való engedelmesség egyik nagy akadályozója maga a Sátán. Jól tudja ő, hogy a hívő elbuktatása, becsapása, engedetlenségre való rászedése az ember vesztét okozhatja. Visszagondolva a reggeli olvasmányra, a szenvedés témájára, észrevehetjük, hogy ezen a területen is kikezdhetők vagyunk.

A reggeli és az esti gondolatokat foglaljuk össze: A szenvedésben engedelmeskedünk Istennek azzal, hogy hűségesek vagyunk, és minden élethelyzetben ragaszkodunk az igéjéhez. Ugyanakkor a szenvedések között ellenállunk a Sátánnak, és nem fordulunk el Istentől, nem tagadjuk meg Isten hatalmát és szuverenitását. Nem engedünk a Sátán félrevezetésének, miszerint Isten cserbenhagyott.

Kedves olvasó testvérem! A szenvedések között is légy engedelmes Istennek!

Kondacs Gábor

 Napi áhítat

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.