Igehely: Jn 18:19-24; Kulcsige: 18:23 „Jézus így válaszolt neki: Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt, ha pedig jót mondtam, miért ütsz engem?”
Jézus kérdésére a szolga, aki arcul ütötte Őt, nem tud válaszolni, semmi bűnt nem tud ráolvasni. Első látásra mintha jelentéktelen lenne ennek az esetnek a feljegyzése, mert Jézus bűntelensége nem itt van bizonyítva, hanem a főtörvényszéken.
Igehely: Jn 18:1-18, 25-27; Kulcsige: 18:27 „Péter ismét tagadta, és akkor nyomban megszólalt a kakas.”
Ha spirálról van szó, annak szintjei vannak. Az első szint mindig arról szól, hogy állj meg. Itt még van erre lehetőség. Az ajtót őrző lány nem sokat tudott volna ártani. De ha bennebb mész, annál nehezebb a megállás.
Igehely: Jn 18:1-14; Kulcsige: 18:12 „A katonai csapat, az ezredes és a zsidók templomszolgái ekkor elfogták Jézust, és megkötözték.”
A gonosz órája Jézus életében annak a keserű pohárnak a kiivásáról szólt, melyet az Atya adott neki. Jézus tud róla és önként vállalja: nem kényszerből teszi. Nem könnyű, de mint Fiú, engedelmeskedik az Atyának.
Igehely: Jn 17:24-26; Kulcsige: 17:24 „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”
János evangéliuma 17. fejezetét Jézus főpapi imájának nevezik. Jézus arra kéri az Atyát, hogy dicsőítse meg Őt azzal a dicsőséggel, amely az övé volt már a világ teremtése előtt.
Igehely: Jn 17:20-23; Kulcsige: 17:23 „Én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”
Ma reggeli igénkben három kulcsszó csillan fel: egység, dicsőség és szeretet. Az egységről már szó volt a szerdai igeszakaszunkban. A hívők és a gyülekezet szent egysége abból fakad, hogy Jézus és az Atya egysége árad bennünk és közöttünk.
Igehely: 2Tim 4:1-5; Kulcsige: 4:2 „Hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.”
Amikor Nyárádmagyaróson lelkipásztorrá avattak, a gyülekezettől egy gyönyörű virágkosarat kaptam, amelyhez egy kis igekártya volt csíptetve.
Igehely: Jn 10:31–42 Kulcsige: Jn 10:35 „Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten igéje szólt, márpedig az Írást nem lehet érvénytelenné tenni.”
Az Úr Jézus idejében élő farizeusok semmiképpen nem tudták elfogadni, hogy Ő az Isten Fia, az Atyától lett elküldve, és az Atyával egy. Sőt ezt káromlásnak minősítették, és ezért meg akarták Őt kövezni. A farizeusok és az írástudók nem tudták ezt megérteni, mert nem tartoztak a Jó Pásztor juhai közé.
Isten adhat és adott is némely személyeknek tekintélyt, hatalmat, hogy igazságot és törvényeket alkossanak. Azt olvassuk: „istenek vagytok, a Felséges fiai mindnyájan” (Zsolt 82:6). De megmásíthatatlan és érvényteleníthetetlen törvényt csak Isten adhat.