Mindennapi áhítatok

2019. április 10., szerda

Igehely: Ézs 59:1-8; Kulcsige: 59:3 „Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.”

Egy ószövetségi bűnlista áll ellőttünk. A felemlített bűnök között az álnok beszéd is megtalálható. A bűnfelsorolás azonban egy fontos tanítással van bevezetve: Nem tapasztalhatja meg Isten segítségét és a vele való közösséget az, aki bűneihez ragaszkodik – a bűn elválaszt Istentől.

2019. április 9., kedd

Igehely: Péld 26:24-28; Kulcsige: 26:28 „A hazug nyelvű gyűlöli azt, akit eltiport, és a sima szájú bukást idéz elő.”

A rosszindulatú beszéd ártalmassága az ember ősi, ugyanakkor állandó megtapasztalása. Amikor az ember nem elég erős ahhoz, hogy öklével vagy fegyvereivel ártson, beszédéhez folyamodik. Több, beszéddel kapcsolatos bűn van itt felsorolva. Ezek mind a bűnös természet megnyilvánulásai.

2019. április 8., hétfő

Igehely: Mk 11:27-33; Kulcsige: 11:32 „Vagy talán mondjuk azt: emberektől? De féltek a sokaságtól, mert Jánosról mindenki úgy gondolta, hogy valóban próféta volt.”

Izráel vezetői nagyon közel kerültek a Jézussal kapcsolatos nagy kérdéshez: Kicsoda valójában Ő, és mit cselekszik? Képmutatásuk miatt, amit politikai és vallási érdekeik diktáltak, nem akarták kimondani, amit tudtak Jézusról.

2019. április 7., vasárnap

Igehely: Jak 3:1-12; Kulcsige: 3:6 „A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.”

Jakab a nyelv bűneiről beszél itt. A nyelv az ember beszédére utal, mint kommunikációs csatornára. Fontos módja az önkifejezésünknek is, mert beszéd által közölhetjük gondolatainkat és érzéseinket.

2019. április 6., szombat

Igehely: 2Kor 3:17-18; Kulcsige: 3:18 „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.”

Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság a bűntől, a haláltól, a törvényeskedéstől, az önigazságtól, az ítélettől, a vádtól (Jn 8:32,36). Így Istentől semmi sem választ el! Ez különösképpen megtapasztalható az újszövetség korszakában.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.