Igehely: Jn 15:1-8; Kulcsige: 15:2 „Azt a szőlővesszőt, amely nem terem gyümölcsöt énbennem, lemetszi, és amely gyümölcsöt terem, azt megtisztítja, hogy még több gyümölcsöt teremjen.”
Az elmélkedés címe egy agrárszakember szőlészettel kapcsolatos cikke is lehetne. A tavaszi metszések szezonjában, hadd essék szó a Krisztust követő élet metszéséről a „gyümölcstermés” érdekében. Ez hitéletünk egy újabb kihívása! A metszés nem kellemes, de hasznos.
Igehely: Jn 14:27-31; Kulcsige: 14:27 „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”
Jézus, a Mester arról beszél tanítványainak, hogy el fog menni és majd újra visszajön. Az Övéi ebből csak azt hallják, hogy magukra maradnak, ezért nyugtalanság és félelem költözik szívükbe. Ismerős ez az állapot és megrettentő kérdései: Mi lesz akkor velünk? Hogyan tovább? Mihez kezdjünk?
Igehely: Jn 14:18-24; Kulcsige: 14:23 „Jézus így válaszolt: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk.”
Egy apa megkérte fiait, hogy menjenek és dolgozzanak a szőlőskertbe. Az egyik ezt mondta neki: Nem megyek, de később mégis elment. A másik ezt felelte: Megyek, de nem ment. „E kettő közül melyik teljesítette az apja akaratát?” (Mt 21:32) Tudjuk a választ!
Igehely: Jn 14:1-14; Kulcsige: 14:1 „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!”
Ha az ember nem ismeri a jövőt, vagy egy bizonytalan esemény előtt áll, a lelkét elönti a kétség és félelem, amit egyszerűen csak nyugtalanságnak hívunk. Számtalanszor bebizonyosodott, hogy félelmeink alaptalanok voltak.
Igehely: Jn 13:31-38; Kulcsige: 13:34 „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”
A zsidóknak adott törvények között már rég ott szerepelt ez a parancsolat is: „szeresd felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:2)! De akkor mi volt új Jézus parancsában? Az, amit hozzátett, hogy ahogy Ő szeretett minket, úgy szeressük mi is egymást.
Igehely: Jn 13:21-30; Kulcsige: 13:21 „Miután ezeket elmondta Jézus, megrendült lelkében, és bizonyságot tett e szavakkal: Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem.”
Júdás árulása abban állt, hogy felcserélte Krisztus személyét valami kézzelfogható értékre. Azt gondolnánk, hogy ma ezt mi nem tudnánk megtenni, mintha az árulásnak ez a formája már nem fenyegetne bennünket.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.