Mindennapi áhítatok

2019. július 11., csütörtök

Igehely: 2Krón 14:1-14 (14:2-15); Kulcsige: 14:10 „Akkor Ászá így kiáltott Istenéhez, az Úrhoz: Uram, neked nem nehéz megsegíteni az erőtlent a sokasággal szemben! Segíts meg bennünket, Urunk, Istenünk, mert rád támaszkodunk, és a te nevedben vonultunk e tömeg ellen! Uram, te vagy a mi Istenünk, mutasd meg, hogy ember nem tehet ellened semmit!”

Ászá, Júda királya Istenhez kiáltott nehéz helyzetében. Válaszként az Úr nagy győzelmet adott neki az etióp király, Zerah túlerőben lévő hadserege ellen. Ászának Istenbe vetett bizalma nem volt hiábavaló. Isten maga lépett közbe, és megsemmisítette az ellenség pusztító tervét.

2019. július 9., kedd

Igehely: 1Móz 42:8-24; Kulcsige: 42:21 „Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.”

József álmai hosszú és nehéz évek után teljesedtek be. De akármilyen hosszúnak is tűnt ez az idő, amit Isten megmondott, azt be is teljesítette: „ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik” (Hab 2:3). Isten szava beteljesedik a maga idejében, Ő mindig betartja a szavát.

2019. július 6., szombat

Igehely: Zak 14:1-21; Kulcsige: 14:9 „Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”

„Íme, eljön az Úr napja”– így kezdődik a mai rész, és mintegy újra bebiztosítja a prófécia hallgatóit, és olvasóit arról, hogy Isten ígérete nem változott, nem késik, hanem biztosan eljön. Isten a maradék győzelméről ír, arról, hogy Isten maga fog érettük harcolni, és ezért biztos a győzelem.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 20:7–12 Kulcsige: ApCsel 20:7 „A hét első napján pedig, amikor összegyűltünk, hogy megtörjük a kenyeret, Pál tanította őket, és mivel másnap már el akart utazni, a tanítást egészen éjfélig meghosszabbította.”

Pál apostol csak néhány napot töltött Troászban. A hét első napján, azaz vasárnap, a kenyér megtörésére gyűltek össze az Úr gyermekei, megemlékezni Jézus Krisztus áldozatáról, amit értünk, a bűneinkért vállalt az Úr. Jó nekünk ezt soha el nem felejteni, és időnként feleleveníteni magunk előtt azt a tényt, hogy az Atya nagy árat fizetett a megváltásunkért.