Mindennapi áhítatok

2019. június 18., kedd

Igehely: 5Móz 11:16-25; Kulcsige: 11:19 „Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”

Ahhoz, hogy boldoguljunk ebben az életben, és áldásokban legyen részünk, szükséges befogadnunk az isteni szót a szívünkbe. Pál is ezt tanácsolja: „Krisztus beszéde lakjon bennetek!” Hogyan tehetjük ezt? Hallgatnunk és olvasnunk kell az Igét, majd elmélkednünk kell felette, és megszívlelnünk.

2019. június 17., hétfő

Igehely: 1Móz 35:1-15; Kulcsige: 35:12 „Neked adom azt a földet, amelyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet.”

Mindig Isten a kezdeményező. Ebben az esetben is Jákóbot Bételbe szólítja. Oltárt kell építenie. Az Ószövetségben az oltár volt az istentiszteleti hely. Jákób nagyon jól tudta: akárhogy nem járulhat Isten elé. Ezért megszabadul a bálványoktól egész háznépével együtt.

2019. június 14., péntek

Igehely: Jn 16:4b-11; Kulcsige: 16:8 „És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.”

Mindnyájan vettünk már részt szobor vagy emléktábla avató rendezvényen. A beszédek után, feszült figyelemmel vártuk a leleplezést, hogy nyilvánvaló legyen a titok. Jézus azt állítja most, hogy a Szent Szellem, amikor eljön a világba, elkezdi leleplező szolgálatát.

2019. június 13., csütörtök

Igehely: Jn 15:26-27; Kulcsige: 15:26 „Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam.”

Micsoda önzetlen küldetést vállalt a Lélek. Eljött a földre, hogy megismertesse Jézust és beszédeit az enyészettől megőrizze. Tehát nem önmagáért, hanem valaki másért van itt. A Lélek Jézusról tesz bizonyságot, ami tanúskodást jelent, szóban és tettben. Vajon milyen tanú Ő? Igaz vagy hamis?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.