Igehely: Zak 1:1-6; Kulcsige: 1:4 „Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: „Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!”, de nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr.”
Izráelben a fogság előtti próféták is megtérésre hívtak, és a utána Zakariás is ezt tette. Ha a régiek megtértek volna, a fogság elkerülhető lehetett volna. A jelen nemzedék elsősorban önmagáért felelős.
Igehely: Lk 15:25-32; Kulcsige: 15:28 „Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt.”
Az apai szeretet nagyszerű példáját látjuk ebben a történetben. Az apa kész volt elengedni és visszafogadni tékozló fiát. Most viszont az idősebbik, otthon maradt fiának a makacsságát kell kezelnie. Mindkét esetben a kapcsolat rendezésében az apa a kezdeményező.
Igehely: ApCsel 21:3-6; Kulcsige: 21:5 „Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívülre, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk.”
Pál harmadik missziós útja során Tíruszba érkezik. Itt már volt gyülekezet. Az István vértanúhalála után szétszóródott tanítványok hozták el az evangéliumot erre a vidékre. Pál találkozott már korábban is az itt élő testvérekkel. Most egy áldott hetet töltött itt testvéri közösségben.
Igehely: Ézs 7:1-9; Kulcsige: 7:3 „Akkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz: Menj ki Seár-Jásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a ruhafestők mezejéhez vezető útra.”
Nehéz helyzetben van Júda királya és Jeruzsálem lakosai. Háború fenyegeti őket, és emiatt meglágyult, reszket a szívük. Isten Ézsaiás prófétát küldi fiával együtt, akik a bátorítás és megerősítés üzenetét mondják el a királynak.
Igehely: 1Sám 2:22-36; Kulcsige: 2:29 „Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hizlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával?”
Éli megöregedett, fiai pedig elfordultak Istentől. Bár szóvá tette nekik, hogy rossz, amit tesznek, de az nem volt több, csak fejcsóválás, ejnye-ejnye! Nem tett semmit, hogy megváltoztassa őket.
Igehely: 5Móz 11:16-25; Kulcsige: 11:19 „Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”
Ahhoz, hogy boldoguljunk ebben az életben, és áldásokban legyen részünk, szükséges befogadnunk az isteni szót a szívünkbe. Pál is ezt tanácsolja: „Krisztus beszéde lakjon bennetek!” Hogyan tehetjük ezt? Hallgatnunk és olvasnunk kell az Igét, majd elmélkednünk kell felette, és megszívlelnünk.
Igehely: Gal 5:22–23; Mt 11:27–30 Kulcsige: Mt 11:29 „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.”
Az Úr Jézusnak olyan elvárásai vannak a tanítványai felé, amik az (ó)emberi természettel teljesen ellentétesek, sőt megvalósítaniuk is lehetetlen volna, ha nem Ő lenne a Mesterük. Ismeri vérmérsékletünket, láthatatlan harcainkat, és tisztában van az emberek között való forgolódásunk minden aspektusával. Ezért beszél a megterhelődésről és megfáradásról, a lélek nyugtalankodásáról, amik rendszerint az emberi kapcsolatokban kialakuló egyenetlenségek, konfliktushelyzetek és a saját gyengeségünkre való összpontosítás miatt következnek be.