Igehely: Róm 15:14-33; Kulcsige: 15:20 „Ezért úgy tartottam becsületesnek, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztust már ismerik, hogy ne idegen alapra építsek.”
Amikor a gyülekezetben jelen van és kiteljesedik a szeretet, az elfogadás, az egymásra figyelés, a gyöngédség és a hit általi reménység az mind nagyon szép. De ha ezek mind csak öncélúak maradnak, akkor bizony a gyülekezet előbb - utóbb hanyatlásnak indul.
Igehely: Róm 15:8-13; Kulcsige: 15:13 „A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.”
A gyülekezetet Istennek Szentlelke keltette életre és a hitből fakadó élő reménység élteti évszázadokon, évezredeken keresztül. Ez a reménység pedig nem szégyenít meg, mert Isten ígéreteire alapszik. Isten ígéretei igenek és ámenek, vagyis valóságosak és megbízhatók.
Igehely: Róm 15:17; Kulcsige: 15:7 „Ezért fogadjátok be egymást, ahogyan Krisztus is befogadott titeket Isten dicsőségére.”
A világban az erő gyakran büszkeséggel, elbizakodottsággal és erőszakossággal párosul. Isten népe között is vannak erősek a hitben, de fizikailag is.
Igehely: Róm 14:13-21; Kulcsige: 14:19 „Arra törekedjünk tehát, ami a békességet és az épülést szolgálja.”
Csodálom, hogy milyen csodálatosan átformálta Pál apostol életét az Úr.
Igehely: Róm 14:5-12; Kulcsige: 14:10 „Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.”
Az Isten Szentlelke azon munkálkodik, hogy az Isten gyermekei egyek legyenek Jézus Krisztusban. Az ördög viszont azon, hogy ne legyen egység Isten népe között.
Igehely: Róm 14:1-4; Kulcsige: 14:1 „A hitben erőtlent pedig fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok.”
A Gyülekezet Krisztus teste. Krisztus testének tagjai pedig azok az újjászületett és megváltott emberek, akik elindultak a szentek tökéletesítése útján, a Krisztushoz való hasonlóság útján, amíg kiábrázolódik bennük a Krisztus.
Igehely: ApCsel 20:13–24 Kulcsige: ApCsel 20:22–23 „És most, íme, én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe. Hogy mi ér ott engem, nem tudom, csak azt, hogy a Szentlélek városról városra bizonyságot tesz, hogy fogság és nyomorúság vár rám. “
Pál apostol hűségesen szolgálta az Urat attól kezdve, hogy a damaszkuszi úton találkozott a Megváltóval. Meg kellett állnia azon az úton, amin addig haladt. Irányt váltott, célt váltott. Oda ment és azt cselekedte azután, amit a Megváltó mondott neki. Damaszkuszban látást nyert. Nemcsak fizikailag nyerte vissza a látását, hanem olyan látást is nyert, amivel addig nem rendelkezett: lelki látást.