Igehely: Jel 1:9-11a; Kulcsige: 1:10 „Lélekben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögül hatalmas hangot hallottam, mint egy trombitáét.”
Minden lelki munkás egyetért abban, hogy nincs nyugdíjba vonulás a lelki munkából. A szolgálat formája, területe és időtartama változhat, sőt ha szükséges, „szombatévet” is lehet igényelni a Megbízótól, de az elhívás az örökkévalóság küszöbéig érvényes.
Igehely: ApCsel 20:25-38; Kulcsige: 20:32 „Most pedig Istenre bízlak titeket és kegyelme igéjére, akinek van hatalma arra, hogy építsen és örökséget adjon a szentek közösségében.”
Aggodalom tölthet el, amikor attól, aki valamilyen értelemben függött tőlünk, búcsút kell vennünk. Félve gondolunk arra: hogy fog ő ezután önállóan boldogulni? Lehet, Pál apostolban is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg a milétoszi kikötőben efézusi tanítványaival kapcsolatosan.
Igehely: 2Pt 1:10-18; Kulcsige: 1:15 „Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről.”
A hívők elhívásának és kiválasztásának megerősítése az örök országba való bemenetel érdekében olyan tanítás, amely a hit által való megigazulás elengedhetetlen kiegészítése.
Igehely: 5Móz 34:1-12; Kulcsige: 34:9 „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.”
Ahogy egyéb területeken is igaz, a szolgálatban is nagyon fontos foglalkozni a staféta időbeni átadásával, és a következő vezető időbeni felkészítésével.
Igehely: 1Sám 12:1-5; Kulcsige: 12:4 „De ők ezt felelték: Nem nyomtál el és nem károsítottál meg bennünket, és nem fogadtál el senkitől semmit.”
Azt az embert, aki Isten előtt igaznak bizonyul, emberek előtt sem lehet elmarasztalni. Aki arra törekszik, hogy elsősorban Isten elvárásainak tegyen eleget, tiszta kezeket emelhet fel az emberek előtt is.
Igehely: 1Móz 47:27-31; Kulcsige: 47:30a „Őseim mellett akarok pihenni.”
Az istenfélő vezető tudja, honnan lett kihívva, tudja mire lett elhívva, és tudja hova lett meghívva. Isten szolgájának szívében állandó feszültség van a jelenlegi szolgálata iránti elkötelezettség, és a Megváltójával való találkozás utáni vágyakozás között (Fil 1:23-24).
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.