Mindennapi áhítatok

2019. december 22., vasárnap

Igehely: Lk 1:5-25; Kulcsige: 1:17b „Hogy felkészült népet állítson az Úr elé.”

A keresztyénséget az különbözteti meg a többi hitrendszertől, hogy a reménység (a hittel és szeretettel együtt) áll a középpontban. Ez advent alkalmával még inkább nyilvánvaló, hiszen advent a várakozás ünnepe, ami egyben a reménységé is. Ha nincs reményünk, nem fogunk várni.

2019. december 21., szombat

Igehely: Lk 12:54-59; Kulcsige: 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”

Jézus leleplezi kortársai életében azt a kettősséget, hogy a természet jeleit tökéletesen felismerik. Megtanulják a felismeréseikhez igazítani az életüket, ugyanakkor az Istennel való közösségben, teljesen tudatlanok a jelek megítélésében, és ezt nem tartják problémának.

2019. december 20., péntek

Igehely: Jak 5:7-11; Kulcsige: 5:8 „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.”

A Messiás érkezésére várva kétféle módon szemlélhetjük az időt. Az egyik szerint, milyen régóta várjuk már és még sem jött el még. Ennek a szemléletmódnak az a problémája, hogy a várakozás hosszúságán van a hangsúly és a várakozás értelmetlenségére jutataja az embert.

2019. december 19., csütörtök

Igehely: 1Thessz 5:1-8; Kulcsige: 5:4 „Ti azonban, testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvajként lephetne meg titeket.”

Jézus Krisztus a tanítványairól gondoskodott, elküldte az Atyától a megígért Szentlelket, aki elvezet minden igazságra és eszünkbe juttatja az Úr szavait. Mi tudjuk, hogy a Messiás visszajön az övéiért. Számunkra teljesen biztos, hogy ez meg fog történni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.