Mindennapi áhítatok

2025. február 10., hétfő

Igehely: Dán 3:12–33 Kulcsige: Dán 3:17–18 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”

A mai időkben a hűség és a bizalom nagyon gyenge lábakon áll még a keresztyénségen belül is. A mai igeszakaszban három zsidó fiatalról olvashatunk, akik bátran tettek bizonyságot olyan körülmények közt, ahol valóban kellett, hogy bizalmukat Istenbe vessék.

2025. február 9., vasárnap

Igehely: Mk 6:42–52 Kulcsige: Mk 6:50 „Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Szokássá vált most már keresztyén körökben is, hogy minden évben megemlékezzünk a házasság intézményéről. Ez Istentől rendelt szent szövetség, amely két ember, egy férfi és egy nő között köttetik, mert „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Móz 2:18b).

2025. február 8., szombat

Igehely: Mk 6:30–44 Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”

Az ötezer ember megvendégelése megrendítő módon mutatja be, hogy Jézus mennyire törődik az emberrel, és hogyan gondoskodik róla.

2025. február 7., péntek

Igehely: Mk 6:14–29 Kulcsige: Mk 6:26 „Ekkor a király nagyon elszomorodott, mert a vendégek előtt tett esküje miatt nem akarta őt elutasítani.”

Heródes elrettentő példája annak, hova vezet a nem Isten szerinti megszomorodás, amikor az Úr felfedi bűneinket. „Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez” (2Kor 7:10).

2025. február 6., csütörtök

Igehely: Mk 6:7–13 Kulcsige: Mk 6:12 „A tanítványok pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg.”

A tanítványok kiküldésének célja az evangélium hirdetése volt: hívják az embereket megtérésre, űzzék ki a tisztátalan lelkeket belőlük, és gyógyítsák meg a betegeket. A tanítványok kettesével mentek: a misszió nem magánakció, hanem közösségi szolgálat.

2025. február 5., szerda

Igehely: Mk 6:1–6 Kulcsige: Mk 6:4 „Jézus pedig így szólt hozzájuk: «Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában.»”

Názáretben úgy gondolták, hogy jól ismerik Jézust: közönséges ácsnak tekintették, akinek ismerték származását és képességeit. Pedig hallhattak arról, hogyan tanította a sokaságot, és csodatetteinek híre minden bizonnyal eljutott a szülőfalujába is.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”

Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.