Mindennapi áhítatok

2020. április 19., vasárnap

Igehely: Mt 23:1-15; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”

A 23. fejezetben 8-szor olvassuk a jaj néktek kifejezést. Az Úr Jézus ezekkel próbálta felébreszteni a farizeusokat és írástudókat vallásos álmukból. Az első: jaj a farizeusoknak, mert nem mennek be a mennyek országába, és másokat is megakadályoznak ebben.

2020. április 18., szombat

Igehely: Mt 22:34-46; Kulcsige: Mt 22:37-39 „Jézus így válaszolt: «Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.» 38Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: «Szeresd felebarátodat, mint magadat.»”

A farizeusok arra voltak kíváncsiak, hogy Jézus szerint a sok parancsolat közül vajon melyik a legnagyobb. Jézus most sem részletezi a törvényt, hanem összefoglalja az egészet két parancsolatban, mint ahogy az eredetileg is két kőtáblára volt felírva.

2020. április 17., péntek

Igehely: Mt 22:23-33; Kulcsige: Mt 22:32 „«Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene»? Isten pedig nem a holtak Istene, hanem az élőké.”

Ha tegnap hálásak voltunk a farizeusokért, akkor ma örvendjünk annak, hogy a szadduceusok sem akartak lemaradni a farizeusok mögött, és az ő álnok módon megfogalmazott kérdésüket is úgy válaszolta meg Jézus, hogy mi is érthetünk belőle.

2020. április 16., csütörtök

Igehely: Mt 22:15-22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”

Igazán hálásak lehetünk azokért a farizeusokért, akik ugyan gonosz szándékkal tették fel a kérdést az Úr Jézusnak, mert az Úr Jézus nemcsak nekik, hanem nekünk is válaszolt. Sokszor kerülünk ugyanis választás elé. Kinek mit adjunk, kinek mivel tartozunk?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 23:29–35 Kulcsige: Péld 23:31–32 „Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az! De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.”

Salamon király idejében, egyéb üdítőitalok hiányában, a bor volt az az ital, amelyet felszolgáltak nehezebb ételek mellé. Ő mégis arra int, hogy óvakodjunk a bor túlzott fogyasztásától. Figyelmeztet arra, hogy „ne nézd a bort, hogyan vöröslik” (31.v.), ami ahhoz vezethet, hogy még többet és többet kívánunk belőle, ezáltal pedig elveszíthetjük józan ítélőképességünket: „szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz” (33.v.).