Igehely: Mt 22:15-22; Kulcsige: Mt 22:21 „Azt felelték: A császáré. Ő akkor ezt mondta nekik: Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!”
Igazán hálásak lehetünk azokért a farizeusokért, akik ugyan gonosz szándékkal tették fel a kérdést az Úr Jézusnak, mert az Úr Jézus nemcsak nekik, hanem nekünk is válaszolt. Sokszor kerülünk ugyanis választás elé. Kinek mit adjunk, kinek mivel tartozunk?
Igehely: Mt 22:1-14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”
Az Úr Jézus szavai szerint a király háromszor küldte el szolgáit, hogy vendégeket hívjanak a menyegzőre. Először elküldte a szolgáit a már korábban meghívott vendégekhez, hogy hívják őket össze, de a meghívottak nem akartak elmenni.
Igehely: 1Pt 3:17-22; Kulcsige: 1Pt 3:18 „Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint.”
Jézus Krisztus küldetésének célja, hogy Istenhez vezessen minket. Úgy vezet, hogy előttünk jár. Azt olvastuk, hogy halálra adatott test szerint, és megeleveníttetett Lélek szerint. Amennyiben Őt követve Istenhez akarunk jutni, úgy nekünk is hasonló utat kell bejárni. A Római levél 12.
Igehely: Mt 28:11-20; Kulcsige: Mt 28:19-20 „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
A nagy misszióparancs először is azért nagy, mert aki kihirdette, azé minden hatalom mennyen és földön. Tehát közvetlenül Tőle jön, ezért mindazok, akik Őt Úrnak valljuk, nem hanyagolhatjuk el a teljesítését. Azonnal neki kell látni a végrehajtásnak.
Igehely: Mt 28:1-10; Kulcsige: Mt 28:7 „És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.”
A nyugalomnap után, egy új hét kezdetén történt az a csoda, mely mind a mai napig az Élet győzelmét hirdeti a Halál felett.
Igehely: Mt 27:57-66; Kulcsige: Mt 27:64 „Ezért parancsold meg, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy tanítványai odamenjenek, és ellopják őt, azután azt mondják a népnek: Feltámadt a halottak közül! Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél.”
Beesteledett. A Mester meghalt. A nép hazament. A gonosz lenyugodott. A 11 tanítvány, nem tudjuk, hol lehet, és akkor lép elő az Atyától arra rendelt titkos tanítvány, hogy tisztességet tegyen Mesterének. A tanítvány, aki még a „tű fokán át” is bemegy az Isten országába.
Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”
Józsué és Káléb a hit emberei voltak. A próbákban megerősödött a hitük, mert bíztak Isten ígéretében. A nép miért hátrált meg? Valószínűleg azért, mert a láthatókra néztek és megijedtek. Mózesről azonban azt olvassuk: „Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott, mint aki látja a láthatatlant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Kánaánba, részben a nép számlájára írható: „Rám is megharagudott az Úr miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Láthatjuk, hogy a hit, a bizalom és a hűség mellett fontos az engedelmesség is.