2018. február 20., kedd

DÉLELŐTT | 
Ami értékesebb

Igehely: Lk 9:23-27; Kulcsige: Lk 9:25 „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?”

Az életnél nincs nagyobb érték ezen a földön. Tapasztalható ez különösen akkor, amikor valaki megbetegszik, és kész mindenét feláldozni az egészsége, az élete érdekében. Jézus azt mondja az ilyen emberre, hogy bár keresi, mégis elveszti az életet. Vagyis, aki csak a testére gondol, de nem törődik a lelkével, ami halhatatlan, az a legértékesebbet veszíti el. Jézus azért jött, hogy az Isten országába vezető utat megmutassa az embernek. Nincs ezen a földön nagyobb érték, ami felülmúlná az örök életet. Ehhez azonban szükséges, hogy Jézus nyomdokába lépjünk. Mondjunk le a magunk kereste, magunk építette utakról, és fogadjuk el Krisztus irányítását. Annak, aki mellette döntött, Jézus azt is mondja, hogy „...vegye fel naponként a keresztjét...” Azt a keresztet, ami a Jézussal való sorsközösség vállalásának a jele. A Krisztus útja a Golgotán keresztül vezet a dicsőségbe. Vannak emberek, akik számára nem ez a legértékesebb, hanem a földi vagyon gyűjtése. De bármennyi aranyat vagy ezüstöt is halmoz fel valaki, a lelkét nem válthatja meg vele. Így a sírnál mindent elveszít. Vagyonát és a lelkét is. Ma még van lehetőséged felülvizsgálni értékrendedet. Dönts a legértékesebb mellett, amit soha el nem veszíthetsz!

Tóth Róbert

DÉLUTÁN | 

Áldozatkész közbenjárás

Igehely: 2Móz 32:30-35

Amikor Mózes lejött a hegyről a kőtáblákkal, a bizonyság két táblájával, amit maga Isten készített és írt tele, borzalmas dolgot látott. A nép egy aranyborjú körül táncolt, amelyet Áron készített számukra. Mózes haragra gerjedt, ledobta kezéből a táblákat, és összetörte azokat. „Lévi fiai Mózes parancsa szerint cselekedtek, és elesett azon a napon a népből mintegy háromezer ember.” Másnap Mózes tudtára adta a népnek, hogy milyen nagy vétket követett el. Amikor Mózes visszatér az Úrhoz engesztelést szerezni, így könyörög Istenhez: „Mégis bocsásd meg vétküket! Mert ha nem, akkor törölj ki engem könyvedből, amelyet írtál!” Mózes kész volt önmagát és örök sorsát feláldozni a népért. Vajon miért tette ezt? Ennyire szerette az Urat és a népet, amely az ő közbenjárására szabadult ki az egyiptomi rabságból? Mózes előképe a nagy Szabadítónak és a nagy Közbenjárónak, Jézus Krisztusnak, aki önmagát áldozta fel, hogy minket kiszabadítson a bűn rabságából. Jézus Krisztus az egyedüli közbenjáró Isten és ember között üdvösségünk érdekében.

Szekrényes Pál

 Napi áhítat

Igehely: Mt 22:1–14; Kulcsige: Mt 22:9 „Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

Az embereket sok minden akadályozza abban, hogy elfogadják Isten meghívóját: szántóföld, kereskedés, munka, családtagok, barátok, vagy az ember saját makacs szíve. A példázat szereplői „mit sem törődve” a meghívással, mentek a saját dolguk és tervük után. A Sátán igyekszik elfoglalni az embert, hogy ne legyen ideje a lelkére vagy Isten szavára. Isten mindent elkészített számunkra, sőt minden ember számára, és megadta a lehetőséget, hogy megragadjuk a legnagyobb esélyt, a belépést az életre. Jézus idejében kevesen ragadták meg a nagy lehetőséget, és ma sem tolonganak az örök élet ajtajánál.