Mindennapi áhítatok

2020. június 16., kedd

Igehely: Zsolt 19:8-15; Kulcsige: Zsolt 19:8 „Az Úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az Úr intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.”

Az ismeretszerzésnek egyik fontos feltétele az olvasás. A Bibliát nem elég csak vasárnap hallgatni, hanem mindennap olvasni kell. Feleségemmel már a kapcsolatunk kezdetén eldöntöttük, hogy a családi áhítatnak fontos szerepe lesz életünkben.

2020. június 15., hétfő

Igehely: Péld 3:1-4; Kulcsige: Péld 3:3 „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!”

Salamon felszólító módban beszél gyermekével. Két kulcsszót találunk itt: szeretet és hűség. Ahhoz, hogy ezt gyermekeimnek megtanítsam, fontos a saját példám. Hadd lássák meg, hogyan szeretem az Urat, az Ő igéjét, a gyülekezetet, őket és (nem utolsó sorban) az édesanyjukat, vagyis a feleségemet.

2020. június 14., vasárnap

Igehely: Jób 1:1-5; Kulcsige: Jób 1:5 „Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.”

Ezen a héten, az Úr segítségével az imádkozó apákról fogunk elmélkedni. Kezdésként a Jób élete nyújt segítséget ebben. Már a könyv elején kiderül, hogy kicsoda ez az ember. Az áldozásából megtudjuk, hogy érdekelte saját családja. Nem volt mindegy, hogy mit és hogyan tesznek a gyermekei.

2020. június 12., péntek

Igehely: 1Kor 4:6-13; Kulcsige: 1Kor 4:7 „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?”

Fényes jövő előtt állt Pál, amikor az Úr Jézus megtörte büszkeségét a damaszkuszi úton. Erre az útra úgy ment, mint gyilkos, és úgy jött onnan, mint szent. Van ilyen is. Testvér, te hogy mész és jössz utaidon?

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Jn 15:1–8 Kulcsige: Jn 15:5 „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.”

Ismerős számunkra a kép, ami ebben a példázatban található: az Úr Jézus az igazi szőlőtő, az Atya a szőlősgazda, mi pedig a szőlővesszők. Az igazi szőlőtőben az Atya élete van, mert az Úr Jézus egy az Atyával. Az Atya élete a szőlőtőben, majd a szőlővesszőkben valósítja meg a gyümölcsözést. A sok gyümölcs az, ami az Atyát megdicsőíti, mert az Ő életének bőségéről tanúskodik.