Igehely: Jer 34:1-22; Kulcsige: Jer 34:17a „Azért ezt mondja az Úr: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor felszabadulást hirdettetek, ki-ki az embertársának és a felebarátjának.”
Az ember sorsa teljesen reménytelen emberi szemszögből nézve. Csak süllyedünk a romlottságba. Néha vannak olyan események, amik talán egy kicsit felébresztenek, mint pl. betegség, haláleset vagy valami természeti katasztrófa.
Igehely: Jer 33:1-26; Kulcsige: Jer 33:7 „Jóra fordítom Júda és Izráel sorsát, újjáépítem őket, hogy olyanok legyenek, mint régen.”
Az életben sok minden el tud romolni, és használhatatlanná lesz. Kedvenc tárgyak, baráti kapcsolatok, de még a házasság is. Hallani lehet, amint az emberek mondják: ezzel már nincs, mit kezdeni.
Igehely: Jer 32:26-44; Kulcsige: Jer 32:41 „Örömmel, teljes szívemből és teljes lelkemből teszek jót velük, és véglegesen elültetem őket ebbe a földbe.”
Isten megengedi azokat az érthetetlen helyzeteket, hogy kérdéseinkkel hozzá forduljunk, s így megismerteti magát velünk. A jól működő kapcsolatok érdekében szükséges az egymás megismerése. Isten népének tudnia kell, hogy Ő az az Isten, aki nem huny szemet a bűn felett, hanem megítéli azt.
Igehely: Jer 32:16-25; Kulcsige: Jer 32:19 „Nagyszerűek a terveid, hatalmasak a tetteid. Szemedet rajta tartod az emberek minden útján, mindenkivel úgy bánsz, ahogyan élete és tetteinek a gyümölcse szerint megérdemli.”
Az ember felfogóképessége soha ne legyen gát az engedelmességben! Viszont ez nem jelenti azt, hogy nem kérhet tanácsot Istentől. Jeremiás sem látta tisztán a földvásárlás célját, de kész volt engedni a menny és föld Urának.
Igehely: Jer 32:1-15; Kulcsige: Jer 32:8 „El is jött hozzám Hanamél, a nagybátyám fia az Úr szava szerint a börtön udvarába, és ezt mondta nekem: Vedd meg szántóföldemet, amely Benjámin földjén, Anátótban van, mert tied az öröklés joga, vedd meg mint legközelebbi rokon! Mivel ráismertem, hogy ez az Úr szava.”
Az Úr szaván nem pusztán elmélkedni kell, hanem engedelmeskedni kell annak. Teljesen értelmetlen Jeremiás számára a föld megvásárlása, ha hitte, hogy a város megszállása és elpusztítása küszöbön áll. Istennél mindennek van értelme, de az értés néha megadatik az embernek, máskor pedig nem.
Igehely: Jer 37:1-21; Kulcsige: Jer 37:18 „Majd ezt kérdezte Jeremiás Cidkijjá királytól: Mit vétettem ellened, udvari embereid és a nép ellen, hogy fogházba vetettetek?”
Jeremiás nem vágyott börtönbe, viszont számára Isten üzenete fontosabb volt, mint a szabadsága. Nem tehette meg, hogy saját kényelmét előtérbe helyezze, és Isten szavát a király felé megmásítsa.
Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.