2020. szeptember 19., szombat

DÉLELŐTT | 
Jeruzsálem sorsa megpecsételődik

Igehely: Jer 34:1-22; Kulcsige: Jer 34:17a „Azért ezt mondja az Úr: Ti nem engedelmeskedtetek nekem igazán, amikor felszabadulást hirdettetek, ki-ki az embertársának és a felebarátjának.”

Az ember sorsa teljesen reménytelen emberi szemszögből nézve. Csak süllyedünk a romlottságba. Néha vannak olyan események, amik talán egy kicsit felébresztenek, mint pl. betegség, haláleset vagy valami természeti katasztrófa. Ilyenkor az ember próbálja megjobbítani útjait, végig gondolja életét, de sajnos, mindez nem elegendő a tartós változáshoz. Nem vagyunk képesek megjobbítani magunkat. Amikor Jeruzsálemet ostromolták a káldeusok, ők is úgy döntöttek, hogy elengedik azokat a szolgákat, akiket hét év után nem lett volna szabad rabszolgaságban tartani. Viszont ez a „megtérés” rövid ideig tartott, mert hamarosan megváltoztatták gondolataikat, és újra szolgákká tették őket.

Az igazi változáshoz isteni beavatkozásra van szükség, mert nem elég csupán egy-két jó cselekedet, hanem új szívre, megváltozott természetre van szükség. Ez pedig csak Krisztusban állhat elő. Tudjuk-e, hogy ez feltételezi az igazi megtérést, és Isten Szent Lelkének megújító erejét? Ameddig ez nem történik meg, nemcsak Jeruzsálem sorsa pecsételődik meg, hanem a miénk is.

Vajon, hogy állunk ma? A lejtőn süllyedünk, vagy a mélyből emelkedünk? Lelkileg fejlődünk vagy haldokolunk?

Sebestyén László

DÉLUTÁN | 

Isten akarata szerinti beteljesedés

Igehely: Ef 5:15-21 Kulcsige: Ef 5:17 „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.”

„Olyan üresnek érzem magam, bármit teszek, nem tölt be, és nem ad boldogságot” – szoktuk hallani. És bár furcsán hangzik, de jó dolog, amikor ezt valaki belátja. Annyi mindent kipróbál az ember: sport, hobbi, munka, utazás, szórakozás, azért, hogy szabadságát élvezze, és hogy testileg-lelkileg feltöltődjön. Aztán rövid időn belül rájön, hogy annál üresebb lett az élete. Miért? Az Isten szerinti betöltekezésnek a módja nem a kikapcsolás, hanem a bekapcsolás. Isten „bekapcsolja” az embert a Szentlélekbe, azért, hogy betöltse. Az ördög viszont le akar részegíteni italával, de nem azért, hogy valamit adjon, hanem hogy elvegyen. Ezért is mondja az Ige, hogy abban kicsapongás van, tehát valami kimegy az emberből, és üresen hagyja.

Ahogyan a kicsapongásnak vagy kikapcsolódásnak megvan az ára, úgy az Isten akarata szerinti betöltekezésnek is. Kész vagy-e megvenni áron is az alkalmakat, amik által betöltekezhetsz Isten Lelkével? Ez az a közösség, ahol beszélgethettek, dicséretet és lelki énekeket énekelhettek, és hálával jöhettek az Úr elé. Vajon nem azért maradozunk el a gyülekezeti alkalmakról, mert nem vagyunk hajlandók megfizetni az árat? Vigyázz, mert a napok gonoszak!

Sebestyén László

 Napi áhítat

Igehely: 2Kir 18:1-8 Kulcsige: 2Kir 18:5-6 „Bízott az Úrban, Izráel Istenében; nem volt hozzá fogható senki Júda királyai között, sem előtte, sem utána. Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az Úr adott Mózesnek. “

Minő szép és kedves dolog, mikor egy fiatal azzal tűnik ki, hogy Istenhez ragaszkodik. Nem a ki vagy feltűnés végett, hanem meggyőződésből, elkötelezettségből. A meggyőződés nem divatos, nyitottság ürügyén felületességre nevel a világ, legyenek a fiatalok olyanok, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától (Ef 4:14). Nem is beszélve az elkötelezettségről, nemhogy Istenhez, de semmihez sem. Azzal ámítva, hogy a gyökértelenség a szabadság, ördögszekérként süvítenek az életen végig.