Mindennapi áhítatok

2021. január 22., péntek

Igehely: Mk 3:22-30; Kulcsige: Mk 3:24-25 „Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország; és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn.”

Az az ember, aki nem ismeri fel Jézus Krisztus munkájában az Isten hatalmát és erejét, a Szentlélek ellen vétkezik. Olyan meghasonlást okoz a saját életében a Szentlélek meggyőző munkáját illetően, ami megpecsétli örök sorsát, ha meg nem tér belőle.

2021. január 20., szerda

Igehely: Mk 3:13-19; Kulcsige: Mk 3:14 „Tizenkettőt pedig, akiket apostoloknak is nevezett, kiválasztott arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét.”

Senki sem lehet tanítvány, ha a Mester nem hívta őt. Jézus ma is magához szólít embereket, hogy tanítványokká tegye őket. Ez a hívás teljesen az Ő akaratában áll. A te dolgod, hogy hozzá menjél. A tanítvánnyá tevés első lépése Jézus hívása és kiválasztása.

2021. január 19., kedd

Igehely: Mk 3:7-12; Kulcsige: Mk 3:10 „Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, hozzá tódultak, hogy megérinthessék.”

Nem sokszor találkozunk a Bibliában azzal a helyzettel, hogy az Isten sarokba legyen szorítva az embertől. Ebben a történetben az Isten Fiát sarokba szorította a sok beteg, akik gyógyulásra vágytak. Rárohantak, hogy illessék Jézust.

2021. január 18., hétfő

Igehely: Mk 3:1-6; Kulcsige: Mk 3:5 „Ekkor haragosan végignézett rajtuk, szomorkodva szívük keménysége miatt; majd így szólt ahhoz az emberhez: Nyújtsd ki a kezedet! Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze.”

Jézust ismét a zsinagógában látjuk. Folyamatos mozgásban van, mint aki nem akarja az időt vesztegetni. Isten országának megnyilvánulása nagyon is fontos e kőkemény szívű emberek életében. Egyetlen esély a helyreállításra az eltorzult ember számára: Jézus hatalmát meglátni és örömmel fogadni.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”

Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.