Igehely: Mk 3:22-30; Kulcsige: Mk 3:24-25 „Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország; és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn.”
Az az ember, aki nem ismeri fel Jézus Krisztus munkájában az Isten hatalmát és erejét, a Szentlélek ellen vétkezik. Olyan meghasonlást okoz a saját életében a Szentlélek meggyőző munkáját illetően, ami megpecsétli örök sorsát, ha meg nem tér belőle.
A földi országok, városok, munkaközösségek, családok olykor meghasonlanak egymással. Viszont a Sátán sohasem hasonlik meg önmagában. Mindig is a pusztításra összpontosít, évszázadról évszázadra, újabb és újabb terveket szőve. Az ő legyőzésére egyedül Jézus Krisztus képes, aki erősebb, és aki megkötözte a Sátánt, viszont még nem pusztította el. Még mindig van elegendő ereje, hogy minket pusztulásba csaljon, de ezt csak úgy, ha meghasonlok az Isten munkájával. Ezért Jézus teljes elfogadására van szükségem. Fontos tudnom, hogy valamennyiszer meghasonlok Isten akaratával, pusztulásba küldöm önmagamat.
Kedves lélek, nem a pusztulásra voltál teremtve. Állj be a Krisztus családjába, anélkül, hogy meghasonlást okozz ott, mert az kiközösítene, mint a mennyből a lázadó angyalsereget. Van-e meghasonlásod Isten kinyilvánított akaratával?
Sebestyén László
A helyreállított, meggyógyult Lévi
Igehely: Lk 5:27–32; Kulcsige: Lk 5:32 „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket megtérésre.”
Pál azt mondta magáról, hogy ő az első a bűnösök közt, akkor Lévi talán mondhatta, hogy ő a második. Pál Jézust kergette, és az ő Testének ártott. Lévi pedig Isten népének árulója volt, a rómaiaknak dolgozott. Vámszedőként Kapernaumban a legutáltabb ember lehetett, és ő ezt nagyon jól tudta, viszont a pénz és hatalom szerelme sokkal nagyobb volt, mint a jó hírnév utáni vágy. Általában ő vámszedőként volt megnevezve, mivel ez volt a mestersége. Az ember a cselekedeteket egybeilleszti az emberrel, és azonosítja. Máté önmagát egy embernek írja le, aki a vámszedő helyén ül. Az embert és a foglalatosságát különválasztja.
Jézus nem a bűnért jött, hanem a bűnösért. Bár látja a bűnt az életünkben, de látja az embert is benne. Azt az embert, aki annyira mélyen el van rejtve, hogy sokszor láthatatlanná válik. Jézus keresi az embert, és ezt az embert látta meg Léviben is. Ó, milyen nagy kegyelem, hogy Jézus túllát a bűnön, és megszólítja az embert bennünk! Ezért tudott Lévi felállni, és követni Jézust, a vámszedő asztalt pedig otthagyni. Áldott legyen az Úr neve!
Sebestyén László
