Igehely: Mk 8:31–33 Kulcsige: Mk 8:31 „És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.”
A szenvedés minden ember életének része valamilyen formában. A bűn bejött a világba, vele együtt a betegség, fájdalom, a halál. Szenved a természet és az ember egyaránt. Évezredek óta törekszik az ember arra, hogy megszabaduljon ennek terhétől.
Igehely: Mk 8:27–30 Kulcsige: Mk 8:29 „Jézus tovább kérdezte őket: «Ti kinek mondotok engem? Péter így válaszolt neki: Te vagy a Krisztus.»”
A földi életben az ember meggyőződése kimagasló szerepet játszik. Ennek megvallása alapján határolnak be bennünket. Egy vádló vallomástétele meghatározza a vádlott jövőjét. Vigyáznunk kell tehát, hogyan foglalunk állást életünkkel és szavaink által.
Igehely: Mk 8:22–26 Kulcsige: Mk 8:25 „Azután Jézus ismét rátette a kezét a szemére, ő pedig körülnézett, és meggyógyult, tisztán látott mindent.”
Ki az, aki elmondhatja, hogy nem volt még soha kórházban? Amikor kórházba szállítanak, kivizsgálnak, hogy meghatározzák a nem megfelelő mutatószámok szerint működő területet, hogy kiderüljön, mi okozhatja a betegséget.
Igehely: Mk 8:14–21 Kulcsige: Mk 8:15 „Jézus figyelmeztette őket: «Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától!»”
Megfigyelhetjük, hogy amikor egy édesanya óvja valamitől a gyermekét, az édesanya számára világos a leselkedő veszély, de a gyermeke számára legtöbbször érthetetlen. A tanítványok viselkedéséből sok esetben ez látszik.
Igehely: Mk 8:11–13 Kulcsige: Mk 8:12 „Jézus pedig lelke mélyéről felsóhajtva így szólt: «Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, nem adatik jel ennek a nemzedéknek.»”
A farizeusok gonosz szándéktól vezérelve mennyei, vagyis minden kétséget kizáró jelet követeltek Jézustól. Ezt azonban nem azért tették, mert hinni akartak, hanem mert kísérteni akarták Őt.
Igehely: Mk 8:1–10 Kulcsige: Mk 8:4 „Tanítványai így feleltek: «Hogyan tudná bárki is ezeket kenyérrel jóllakatni itt a pusztában?»”
Mai történetünk tovább erősíti az igazságot, hogy legnagyobb szükségünk a belső változásra van. Ezt külső dolgok nem tudják előidézni.
Igehely: 1Sám 26:13–25 Kulcsige: 1Sám 26:24 „Az Úr mindenkinek megfizet a maga igazsága és hűsége szerint, mert az Úr a kezembe adott ma téged, de én nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére.”
Nem is olyan régen egy bibliodrámában vettem részt, amely során bibliai jeleneteket játszottunk el társaimmal. Az egyik ilyen jelenetben Abisaj bőrébe kellett bújnom, amint Dáviddal a hadinép közé oson. Amikor az alvó Saulhoz értünk, minden erőmmel azon voltam, hogy meggyőzzem Dávidot, hogy öljük meg Sault, hiszen akkor minden poblémánk megoldódik. De Dávid nem volt hajlandó megtenni ezt.