Igehely: Mk 13:3-8; Kulcsige: Mk 13:6 „Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – és sokakat megtévesztenek.”
A templom lerombolásáról szóló jövendölés a tanítványokban felveti az érdeklődést a világ végéről, és az Isten uralmának végleges és nyilvánvaló eljöveteléről.
Igehely: Mk 13:1-2; Kulcsige: Mk 13:2 „Jézus ezt mondta neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.”
Amint Jézus utoljára hagyta el a templomot halála előtt, egyik tanítványa megpróbálta felkelteni az érdeklődését a templom, és az azt körülvevő épületek nagyszerűségére. A tanítványokat foglalkoztatták a ragyogó építészeti megoldások, a hatalmas kövek beépítésének módja.
Igehely: Mk 12:41-44; Kulcsige: Mk 12:44” „Mert mindannyian a fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindent beledobott, amije csak volt, az egész vagyonát.
A tanítványok figyelmét Jézus egy szegény özvegyasszonyra irányítja, aki nem sokat számít az emberek szemében, de mert szívében Isten iránti őszinte szeretet él, ezért nagyon értékes Őelőtte. Ennek az özvegyasszonynak teljesen ellentétes a magatartása az írástudókéval.
Igehely: Mk 12:18-27; Kulcsige: Mk 12:27 „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké. Ti tehát nagyon tévelyegtek.”
A szadduceusok politikai és vallási csoportot alkottak Jézus idejében. Elismerték a Tóra tekintélyét, de nem hittek a feltámadásban, sem az angyalok létezésében.
Igehely: Mk 16:14-18; Kulcsige: Mk 16:15 „Ezután így szólt hozzájuk: Menjetek el szerte az egész világba, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
Ebben az igében arról hallunk, hogy a feltámadás utáni napokban Jézus Krisztus elsősorban meggyőzte tanítványait feltámadásának a valóságáról. Erre nagy szükség volt. Amikor megjelent a tizenegynek, szemrehányást tett nekik, amiért nem hitték el a feltámadásáról szóló híreket.
Igehely: Mk 16:1-13; Kulcsige: Mk 16:6 „De az így szólt hozzájuk: Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.”
Jézus Krisztus feltámadása történelmi esemény, ami egy bizonyos időben és helyen történt. Ha Jézus nem támadt volna fel a halálból, mi soha nem hallottunk volna róla. A tanítványok meg voltak győződve, hogy a tragédia mindennek véget vetett.
Igehely: 2Krón 34:14-28 Kulcsige: 2Krón 34:21a „Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve!”
Jósiás szembesül az Úr házában talált törvénykönyv kijelentéseivel, igéivel és ez arra késztette, hogy megszaggassa ruháit. Ránehezedett az elődeitől örökölt hiábavalóságok súlya és ez bűnbánatra késztette. Nem értette teljes egészében az Isteni üzenetet, de azzal tisztában volt, hogy nincsenek rendjén a dolgok és ebből nagy baj lesz. Tudni akarta Isten üzenetét és ez az alázatos magatartás, menti meg őt és a népet a közeledő veszélytől. Isten az alázatos és töredelmes szívet nem veti meg.